Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

Eredetileg a képen látható az új Tillig 18226-os cikkszámú vagonról szólt volna a bejegyzés, de átgondolva sokat nem tudtam volna sokat írni a modellről. Ez a vagon sok újat nem ad, maga az alapforma már a Berliner-TT-Bahner 1984-évi katalógusában is szerepelt, azóta pedig rengeteg festési variánsa jelent meg. MÁV Cargo festéssel is kiadták, ehhez képest az ajtók formája és a pályaszám különbözik. De ez nem baj véleményem szerint, és ebben a bejegyzésben le is írom, hogy miért érzem így.

Az interneten ezt találtam

A bejegyzés előtt rákerestem, mit gondolnak a gyűjtésről mások. Van, ahol a gyerekkori emlékek, a már nem létező vasút világának megidézése, máshol csak a gyűjtővágy és egyes helyeken a befektetés is előkerült. De a legtöbb modellgyűjtő egyben modellezik, terepasztalt vagy diorámát is épít.
A gyűjtéssel és főleg az építéssel új készségeket lehet fejleszteni. Először csak annak néztem utána, vannak-e szabályok a vagonok egymás után sorozásában (megfejtés: vannak, és korok szerint alakulnak is). A vasút soha nem önmagának épült, hanem a helyi társadalmi viszonyok alakították. Egy vagon kialakulásnak gazdasági és társadalmi okai voltak, így elkezdtem érdeklődni a körülmények után is, amelyek az adott típust igényeikkel előhívták.
Sok ember írta, hogy a gyerekkorából hozta a vonatok utáni rajongást. Nálam a gyerekkori emlékek nem befolyásolnak, nem a gyerekkorom vasútját gyűjtöm, hanem a terepasztal elkezdésének idejét (2005-2015). Egyébként ezzel nem vagyok egyedül, a PIKO TT méretbe lépésének stratégiája is a kétezres évek jellemző mozdonyaira épült.
Én is beleestem e kezdő gyűjtő hibájába: vettem mindent, ami tetszett, később már tudatosan vásároltam ebbe az időszakba eső modelleket. Majd rájöttem, hogy még ezt a korszakot sem tudom teljesen gyűjteni így már tartályvagonok, silókocsik, kőszállító (dozátor) vagonok gyűjtése is abbamaradt. Lemondtam tovább a hosszú, új személyvagonokról is, mert nincs megfelelő hely ezekhez az asztalon.

Két teherkocsi még nem szerelvény

A kérdésre, hogy miért kell több vagon, a válasz: a látvány és a jelenkor modellezése miatt. Sok modellező nemcsak egy-egy szerelvény szeretne mindig körbe-körbe küldeni a pályáján, ezeket cserélgeti, variálja, ahogy én is.
A mai vasúti közlekedés sok esetben az irányvonatokról szól, sokszor látunk szinten teljesen egyforma vagonokat egy szerelvénybe sorozva, maximálisan kihasználva a hálózat adta lehetőségeket. Egy erős mozdony után két vagon inkább vicces hatást kelt, hiába egységes a megjelenés.

Legyen eggyel több

A három vagon a Csörgő után már inkább valóságos, de még rövidnek hat. Persze, a IV. korszakban jellemző volt az ilyen áruszállítás, akkor még sok üzemet szolgáltak így ki, igaz Bobo vagy más tolatómozdony ment ki a pályaudvaron leállított vagonokért. 2023-ban is van egyeskocsi kiszolgálás, amit az állam támogat is, és sok mellékvonalon megtalálható. Hiába realisztikus, van, mikor ennyi nem elég. Megjegyzem, egy kis gőzös után nem biztos, hogy keresnék még vagont, de a Csörgő is modernebb, erősebb mozdony benyomását kelti, amihez gondoltalban több egységet csatolnék.

Irány a csillagos ég

Szokták mondani, hogy a fák sem nőnek az égig, a terepasztalon lévő vagonok számának is van korlátja. Nem biztos, hogy a mozdony teljesítménye, mert ezek a finom gépek meglepően sok vagont el tudnak húzni, inkább itt is a való élet korlátja jelentkezik. Egy szerelvény hossza nem haladhatja meg az állomás azon vágányának a hosszát, ahová ki tudják állítani vonatkeresztezéshez.
Ez a terepasztalomon a vagon hosszától függően négy-öt vagont jelent, ekkora szervény már tényleg vonat hatását kelti, hiszen elfoglal egy egész pályaudvart. Ennél hosszabbat nagyon nem is tudok használni, mivel öt tehervagon nagyjából 60 centi hosszú, elé egy mozdony és már majdnem el is értem az állomáshosszt. És igaz, hogy az öt csak kettővel több, mint az előző, de a környezet miatt sokkal komolyabb hatást kelt.

A sok barna vagon miért izgalmas?

Sok gyűjtő követi az egységes megjelenés, de különböző elvet, ami szintén a valóságban gyökerezik. A vasúti szolgáltatók nem egy-egy vagont vesznek, mint a gyűjtők, hanem sorozatokat, így eleinte nagyon sok ugyanolyan vagonja lesz. Az évek során ezek a vagonok sérülnek, javítófestést kapnak, nem egyszerre mennek fővizsgára, a feliratok gyakran nem ugyanoda kerülnek, mint ahol a gyárból kijött. Évek múlva egységes típusú és megjelenésű (színek, céges emblémák) vagonok kicsit el fognak térni, minden egyedi lesz, és nem csak a pályaszáma miatt.

Nem mind barna, ami fénylik

Persze, a valóságban már nem minden vagon barna. A DB leánycégei általában vörösek, de van zöld, kék, fehér festésű vagon, és egy ideig volt szürke is. Ilyen vagonok használata esetén csak arra kell figyelmi, hogy bármennyire is adná magát a piros-kék-piros-kék összeállítás, a valóságban az egyes szállítmányozási szolgáltatók kocsijai egymást követik, általában egy helyre is mennek, így inkább lesz egy piros-piros-piros-kék-kék összeállítás.

Van más típus is

Persze a valóságban és TT méretben nemcsak Eas, Eaos vagonok vannak, hanem hosszabbak is (illetve rövidebbek is, de a kisebb kapacitású vagon itthon már nem jellemző). Egy-egy ilyen vagon elfér a szerelvényben, hosszabb távon azonban szerintem szerencsésebb egyforma méretű vagonokat gyűjteni. A képen a vagonok üresek, de a terepasztalon illene rakománnyal is megtölteni. Tapasztalatom azt mondja, hogy az ugyanabba a sorozatba tartozó modellekbe sokkal egyszerűbb rakományt gyártani, mint egy-egy vagonhoz, hiszen, ha egyszer sikerült, csak másolni kell.

Miért kell egy további vagon is?

Összefoglalva, miért érzem, hogy kell vennem még egy majdnem ugyanolyan vagont? Egyrészt kell az a vonathossz, ami a terepasztalon mutat, ami nagyjából 4-5 egységet jelent. Ennél hosszabb állomás ritkán van egy TT terepasztalon, ahhoz már modulasztal kell, ami viszont általában nincs felállítva, már csak a mérete miatt sem. Én szeretnék egy második szerelvényt is, ne ugyanazok a vonatok menjenek mindig, sőt két szerelvény jó, ha keresztezheti is egymást.