A klasszikus win-win helyzet
Még az ismereteim szerint közös modell sem teljesen egyforma. Balra a Roco az eredeti változatot, jobbra, a Kühn a felújítottat modellezte.
Az őszi modellhajrá előtt váratlanul ért a hír a Kühn modellek Roco (pontosabban a Modelleisenbahn GmbH) által történő 2023. októberi átvételéről. Mind a Kühn, mind a Roco az átadás-átvételről szóló beszámoló egyik fejezetcímeként használta a kifejezést: Klassische Win-Win-Situation: ROCO und Kühn Modell & Digital. A Roco, hogy lássuk a jövőt is, azonnal kiadta a 2024-es katalógust is.
Egy gyűjtő tapasztalatai
Ha felnézek a polcra több narancssárga, egyforma plexi doboz néz vissza, addig Rocoból néhány, különböző méretűt látok, ezeket a dobozokat keresni kell, mert annyira nem egységes külleműek, sem színre, sem méretre. A Roco korábban hol hirtelen belevágott a fejlesztésbe és bővítette a szortimentet, hogy aztán a következő évben visszavágja, vagy teljesen meg is szüntesse azt, folyamatos fejlesztésről nem beszélhettünk. Ha megtetszett egy Roco modell, vagy sikerült beszerezni, vagy nem. Volt, hogy csak annyit gyártottak egy modellből, mint amennyi az előrendelés volt, nem kockáztattak. A Kühn modell ezzel szemben mindig bejelentett valami újat, aztán évek múlva szállított, volt, hogy fejlesztett műszaki tartalommal, de mindig elég váratlanul. Egyik sem kellemes állapot a gyűjtő számára, de kárpótolt az, hogy mindkét cég magas minőségben gyártotta modelljeit. A ROCO ráadásul mindig különállónak bizonyolt a TT méretben. Bár gyártott kompatibilis modelleket, de az N-es Fleismann kuplungokat használta, amit aztán cserélni kellett. Ezzel szemben a Kühn továbbfejlesztette a piacvezető Tillig kuplungját, amely biztosabb kapcsolatot adott. A Roco szinte minden katalógusában adott ki mozdonyonyos- vonatos digitális indulókészleteket, de nem volt hozzájuk sohasem sín. A Kühn ezzel szemben csak a vagonokat adta ki párban, pedig volt saját sínrendszere és valamilyen vezérlője is. A Kühn szortimentje elég széles volt, gőz- villany- dízelmozdonyok mellett volt motorvonata, teher- és személyvagonja, sínrendszere, vezérlője, digitális elektronikája, a Roconak gőz- és dízelmozdonya (pl a magyar M62-es Szergej), néhány tehervagonja, egyedülálló módon fordítókorongja és a H0 méretből áthozott digitális vezérlői voltak.
A két modell között a legszembetűnöbb különbség a forgóváz, amely itt is eltér.
Miért örülhet mindenki ennyire?
A Roco oldaláról érthető a dolog: a TT méretben látványos részesedést szerettek volna elérni, egyedi fejlesztésekbe tettek pénzt, kisebb sikereket értek el, mégis a Tillig és a Piko uralta a piacot, egy-egy sikeresebb modellel feltűnt az MTB vagy éppen a Kühn. A Hornby indulását még nem számítanám ide, egyrészt az Arnold modellen keresztül egy-két modellel ott voltak a piacon, másrészt a kínálata Anglia-specifikus. A Roco tehát már elégetett egy halom pénzt úgy, hogy sok eredményt nem tudott bemutatni, miközben a csoport másik tagja piacvezető az N méretben. Ezzel a vásárlással két legyet ütnek egy csapásra, kidolgozott, kész, azonnal piacra adható modelleket és öntőmintákat vesznek át, amivel drasztikusan bővül a portfóliójuk, másrészt egy magas minőséget előállítani képes konkurenstől vették át ezeket, fejlesztésük is későbbre csúszhat. 2024-re már több, mint 50 különböző modellt kínálhatnak (nem minden került be a jövő évi katalógusba), ezzel a szortimenttel előzik a szép sikereket elért PIKO-t is. A bejelentés során nem is titkolták, ettől a bevásárlástól a jövőben pénzt várnak, mintegy 2 millió euró értékben. Ami külön öröm lehet a Roco részéről, hogy gyakorlatilag az egy Búvár mozdonyt (amiből a Kühn a továbbfejlesztettet a Roco az eredetit modellezte) leszámítva nincs közös modell, így minden átvett öntőforma a kínálatot és az árbevételt növeli. A Kühn inkább az V., 1992 utáni időszakban volt erősebb, a Roco a korábbi időszakokban, az újabb modellek bevezetését csak most kezdte el. A Kühn szortimentjét nézve inkább kelet-németországi, csehországi modelleket adott ki, a Roconak ilyen határozott szortimentje nem volt, amit szintén jó hír számukra. A Kühn a koronavírus óra inkább szenvedett, kevesebb modell jelent meg, idei évre is csak két festési variációt és az elmaradások pótlását ígérték, de ezzel szemben már a digitális dekóderekből is hiány mutatkozott. Azzal, hogy a modellgyártást leválasztják, a Kühn a digitális termékportfólióját fogja fejleszteni, ehhez most tőkét kapott, illetve nagyobb koncentráltsággal hatékonyabb működést valósíthat meg.
Felülnézetben is csak kisebb különbségek vannak a modellek között
Mi is nyerésben vagyunk?
Én, mint gyűjtő és saját terepasztal-építőjeként nem vagyok sem gyár, sem kereskedő, mondhatnám, hogy nekem közömbös, hogy örülnek-e a gyártók. Amit nézek, a modellek minősége változik-e, illetve a rajta lévő árcímke. A modellek minőségében valószínűleg nem lesz változás, hiszen minden öntőformát megkaptak, ugyanakkor pár előnyt már láthatunk. Az egyik ilyen, hogy az új katalógusban minden modellen Kühn kuplungot látni, azaz lassan elérjük, hogy minden modell gyártófüggetlenül összekapcsolható lesz, hiszen a Tillig és a Kühn terméke kompatibilis volt, a PIKO felhagyott a régi BTTB kuplungok használatával, a Roco pedig kap egyet a házon belüli helyett. A másik, hogy folytatódnak a beígért Kühn fejlesztések, ezt a sínrendszer kapcsán is ígéretként írták. A katalógus 11-13. oldalain az itthon csak Bzmotként ismert motorvonat-szerelvény látható – még csak fotómontázsként, de eléggé előrehaladott állapotban. Ami hátrány, hogy IV. korszakos teljes motorvonat lesz először kiadva, szemben a korábbi Kühn elképzeléssel (V. korszak, külön motor- és mellékkocsi). Remélem, hogy az eléggé felemásan megítélt MTB modell ellenére a magyar változatra is gondoltak a fejlesztések során, mivel ez egy alapjármű a mellékvonalakon a bevezetése óta napjainkig, amiből több festési variáció állítható elő, ami behozná az árát.. Van továbbá egy érdekes mondat az marketinganyagban (Modelleisenbahnen im Maßstab 1:120 sind klein, passen auf einen Tisch, daher auch der Name TT – Table Top, erlauben aber viel mehr Details als etwa die nächstkleinere Spur N – A TT méretarányú vasútmodellek kis helyen, akár egy asztallapon is elférnek, innen ered a TT- Table Top elnevezés is, ennek ellenére sokkal több részletet tartalmaznak, mint a kisebb N méretarányú társaik.), ami arra utalhat, hogy erre a méretre most figyelni fog a gyártó. Nem lennék meglepve, ha azt mérték volna saját belső kutatásaik, hogy pont ezen az okok miatt (kis hely, de részletes modellek), növekvő érdeklődést tapasztaltak olyan nagyobb vásárlóerővel rendelkező országokban is, mint Ausztria, Hollandia, Belgium, Skandináv államok vagy éppen Németország nyugati fele, ahol a Roco márkát tulajdonló Modelleisenbahn GmbH nagyobb piaccal rendelkezik. A gyűjtői megítélése másik fontos eleme az ár. Ezzel kapcsolatban nem sok jót érzek, aztán ne legyen igazam. Az árak emelkedtek – tudom, volt infláció és a fejlesztés, gyártásba illesztés költségét is a vevő fizeti meg, és félek, hogy amennyiben a nyugati nyitás stratégiája beválik, ezek az árak nem a kelet-európai pénztárcához fognak igazodni. Eddig a Kühn a Tillig árszínvonala alá ígért, ez szerencsére 2024-ben a Roco új katalógusában sem változott meg. A harmadik szempont szerint megnézem, hogy van-e, ami illeszthető a gyűjteményembe. Egyrészt magyar modellt ne keressünk az újdonságok között, van cseh, lengyel és szlovák. A kettővel ezelőtti bejegyzésben keveselltem az ÖBB Cargo modellek számát, és talán azért, mert a Roco berghemi (Ausztria) cég, azért betett egy ponyvás vonatszettet az osztrák vasúttól is. Akit érdekel az új Kühn modellekkel bővített Roco katalógus, az a linkről tudja letölteni.
Egy történet vége
2023. november végén Herr Kühn bejelentette, hogy betegsége miatt nem tudja a munkát folytatni, a Kühn Modell & Digital cég végleg bezár. A modellekhez kapcsolódó szerszámokat és alkatrészeket már átadták a Roco (Modelleisenbahn GmbH) részére. A cég termékeinek átadása utólag, a tények ismeretében inkább kényszer-szülte helyzet volt, mint üzleti döntés.2023-ban az Auhagen megjelentette az M24-es után az utódját is, amellyel még pár évvel ezelőtt is találkoztam a pesti utakon, mint tüzépes sóderszállító vagy mint önkormányzati virágöntöző jármű. A járműveket 1978 és 1992 között gyártották, de mára már nagyon ritka vendég az utakon.
Pont egy hete fejeződött be a Balassagyarmati Művelődési ház két szintjén tartott modellvasút kiállítás. A bejegyzést még aznap el kezdtem írni, de aztán annyi mindenről akartam beszámolni, hogy végül nem értem a végére, és leginkább húzni kellett belőle. A bejegyzést már több órája írom, de lehetetlen mindent bemutatni, így csak a három TT méretű asztal fog beleférni, emellett megemlítés szintjén foglalkozom még másik két H0 méretű asztallal és a hatalmas H0 méretű modullal. A kiállításon közel száz fotót készítettem, ezek egy része sajnos életlen lett, más része inkább magamnak készült egyedi megoldásokról, ötletekről, de a maradékból háromszor ilyen hosszú bejegyzés is születhetett volna. Mivel rengeteg megoldással lehet találkozni, javaslom a jövő évi látogatást.