Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

Amikor az IGRA bakterházát készítettem egy kis dolgot hiányoltam róla: a csengőt. Ez a külső csengő akkor fontos, amikor a vasutas kint van, így hallja, hogy szól a telefon, illetve még korábban, hogy üzenetet kapott). Mekkora jelentősége van még a mai mobil világban, azt nem tudom, mindenesetre a kispesti vasúti sorompó mellett álló vasútőrházon még mindig kint van.

Korábban az ilyen épületekre kívülről az őrház száma mellé még egy T (=telefon) feliratot is tettek, mint az a rákospalotai raktárak kihúzóján még álló, befalazott szolgálati hely falán még látható a kettes szám alatt.

Az épülethez a csengőt egy magyar webáruházból rendeltem meg. A Minibox.hu termékeivel még régen, a Temofeszten találkoztam, egyedi rakományok, növényzetek mellett a Mikromodell 3d nyomtatott gyártmányait is forgalmazza, akik a csengőt is készítették, illetve a terepasztalhoz vasúti jelzőlámpákat is rendeltem. Amire viszont nem számítottam, hogy ezek a csengők valóságban azért nagyon kicsik és arra sem, hogy átlátszó gyantából készülnek. Mikor megláttam a szállítmányt, Hofi régi vicce jutott eszembe: „Látja? Nem látja? Na látja!” Az akkori magyar focival ellentétben nekem csak a szemem kellett jobban mereszteni, hogy megtaláljam mind a kettőt.
Korábban ilyen 3d nyomatot nem rendeltem, így inkább kettőt rendeltem belőle, ha valamit nagyon elrontanék. A dupla rendelés most nem jelentett nagy kockázatot, mert a csengő darabja csak 100 Forint volt.

A csengők átlátszó anyagból készültek, ezért festeni kellett azokat. Ezek a csengők régen egy fekete bakelit alapra voltak felszerelve, de ez a feketeség ebben a méretben legfeljebb nagyítóval látszana, így maradtam az egyszínű ezüstnél. Bármilyen megoldást is válasszak, az nem volt opció, hogy kézzel vagy csipesszel fogjam, így egy kétoldalú ragasztócsíkra rögzítettem a két műgyanta nyomatot. Korábban próbaként vásároltam ezüst metallic marker feliratú filctollat, és az eddigi tapasztalataim pozitívak voltak, ezért ezzel húztam át többször a csengőket. Őszintén szólva már az első réteg fedett, de nem akartam hinni a szememnek, ezért még párszor áthúztam. A végén a kétoldalú ragasztón több fém volt, mint csengőkön.

A következő mutatvány a beépítés volt. Feleségem mondta is, hogy tegyek ki a csengő mellé egy nagy nyilat is, hogy látszódjon hová tettem, annyira nem lesz észrevehető.
A csengő hátoldalán van egy kis tipliszerű hengeres valami, ezért első lépésben a bakterházba fúrtam egy lyukat.
A felragasztásról elképzelésem sem volt, hogyan lehet úgy, hogy közben a ház fala se csillogjon a megszáradt utána. Végül arra gondoltam, hogy ahol a csengő lesz, teszek egy kis festéket, ami száradás közben odafogja. Azért, hogy a festék ne follyék be a korábban elkészített lyukba, egy fogpiszkálót állítottam bele.

Mikor egy picit meghúzott a festék, következett a nagy mutatvány. A csengő csipesszel megfoghatatlan volt, ha sikerült is, nem lehetett jól felhelyezni. Végül egy fogpiszkálóra végére a kétoldalú ragasztószalagból lecsípett darabot tettem és erre helyeztem rá a csengőt. A csengő háta is kapott egy kis festéket, hogy jobban tapadjon. A képen jól látszik a tipli, ami miatt a lyukat fúrtam, illetve az is, hogy nagyjából egy gyufafej méretű tárgyat próbálok elhelyezni.

A kispesti bakterházól eltérően a csengő nálam fordítva áll, a csengő szára felül veri a fémet, de a lényeg, hogy felszerelésre került.

Adatlap