Hogyan ne építs terepasztalt? • 2021-06-01
Keresőszavak: terepépítés, bokor, polifiber,
A bejegyzésben konkrét termékek jelenhetnek meg. Ezeket a termékeket megvásároltam, azok felhasználását, illetve konkrét tapsztalataimat írom le. A termékkel kapcsolatban leírt vélemény az egyéni ízlésemet tükrözi.
Sokféle és szép
A polifiber szálakat felragasztom.
A levelekkel való kísérletezgetés
A ragasztóspray használatával még nem barátkoztam meg, vagy túl sok megy rá, vagy túl kevés, ezért a hagyományos módszerrel dolgoztam: a polifiber ágakat faragasztós vízzel kentem be és erre szórtam különféle anyagokat. Az ágyazatragasztással ellentétben ebben az esetben a ragasztó – víz arány 3:2-höz közelített. Mosogatószert sem tettem bele, mivel itt nem cél, hogy elterüljön a ragasztóanyag. Egy sűrű, de még ecsettel kenhető anyagot kaptam, amivel, ha ügyes voltam, kis pontokat vagy vékony csíkot tudtam képezni a polifiberen.
Persze, induláskor kipróbáltam a bevált formulát, de abból nagyon nem az lett, amit szerettem volna, az ágak összeragadtak, formázhatatlanok lettek, az alaphoz ragadtak.
A ragasztóanyagba egy alkalommal próbaként barna akrilfestéket is kevertem, de a tapasztalatom alapján nem szükséges, mivel a polifiber anyagában színezett, bár a színhatások miatt még ezzel fogok kísérletezgetni.
A faragasztó száradás után meg is keményíti a polifibert, így valóban ág hatását kelti. Először a bokrok ágait fejjel lefelé szárítottam, de, ahogy csökkentettem a víz arányát, erre sem volt szükség.
A bokrom fűvel és lombanyaggal szórva
A lombozattal azonban szenvedtem. Próbáltam zöldre festett szivacs anyaggal, lombanyaggal, 2mm-es Noch fűvel. A számomra legjobban tetsző megoldást fű és szivacs keveréke adta, ettől csak egy kicsit marad el az átszitált lombanyaggal való szórás. A tapasztalatom az, hogy a lombanyag a bokrokhoz nagy, akár szivacsdarabokkal, akár levelekkel valósítanánk meg az elképzelésünk, ezért át kell szitálni, hogy csak a kis darabok kerüljenek rá. A fűvel való szórás egy olyan dimenziót ad a bokornak, mintha új ágakat akarna hajtani, így a szivacsdarabkák már nem tűnnek annyira nagynak.
A bokrok a beépítést követően
Eltelt lassan két hónap, és nem tettem új bejegyzést. Ennek főleg az az oka, hogy jelentős átalakításon esik át a terepasztal, ezért inkább a tervezésre és gondolkodásra fordítottam a blogolásra szánt időt.
A felső állomást szinte teljesen elbontottam és építem újra, ennek az állomásait mutatom be két bejegyzésben. A jelenlegi bejegyzés azt mutatja, ahol most tartok: a sínek nagyrészt le vannak rakva, de még nincsenek leragasztva, tologatok rajtuk vagonokat, és elkezdtem újra bekötni a váltókat és áram alá helyezni a vágányokat.
Mert kellenek bokrok a terepasztalra. Az egyszerű és olcsón beszerezhető szárított mohától és izlandi zuzmótól eljutottam oda, hogy magamnak is készítsek bokornak látszó tárgyakat.
Az első részében az olcsón megvehető anyagokat mutatom be, a második részben pedig a saját bokraimat.