Bauhaus ház befejezése

Amikor még úgy tűnt egész jól haladok, a földszint kész, állnak a falak, a festők levonultak.

2. nap: belső világítás előkészítése

A második napon egyrészt későn kezdtem, másrészt eltérültem, így az épület sem haladt.
A már álló falak mellé a maradék két oldalt már Technokollal raktam fel, faragasztóval nem is kísérleteztem.
Az első nap éjszaka félálomban eszembe jutott az is, hogy világítást tennék a fenti szobába, és ennek most láttam eljönni az idejét. Az épületen erre vonatkozóan nincs előkészítés, ezért tízes fa fúróval lyukat vágtam az alapba és az emelet padlójába, majd lesmirgliztem, a szélét ragasztóval kezeltem, ne sérüljön tovább a papír. Ez a lyuk elég nagy ahhoz, hogy egy vagy több ledet vezetékkel együtt felnyomja benne. Az emeletre eredetileg fehér ledet tettem volna, de a kábel forrasztása után a világításnak szánt elem egyik lába kitört. Mivel nem volt több fehér led, sárgával pótoltam, ennek viszont a színereje nem túl nagy. Végül úgy döntöttem: a sárgát fogom használni, de majd cserélem, ha lesz jobb, így végül a led nem kerül belül rögzítésre.
Az oldalfalak után a következő lépés az emeleti padló volt, ezt faragasztóval rögzítettem. Erre kerültek volna rá a belső válaszfalak, amik szürkén, őszinte karton színükben pompáztak volna, hirdetve a természetességet, de inkább lemondtam erről. Ragasztás helyett inkább pingáltam: a kivilágított háznak legyenek színes falai, elő is kaptam az akrilfestéket. Amilyen jónak tűnt az ötlet, annyira félresikerült a kivitelezés: sajnos ez a kartonpapír nem viseli túl jól a festékből jövő nedvességet, ezért száradás egyengetnem kellett.
A kezdet kezdetén igen fontos lépés maradt ki, amit itt még tudtam volna pótolni, de csak a végső összeszerelés után tűnt fel: a beton áthidalókat színezni kellene. A gyártó szürkét javasol, amit végül követtem is, de az eredeti házakat nézve választhattam volna fehér, vagy barna színt is, és igazán körbe sem néztem.

Valahogy állnak a belső válaszfalak is, de nem vagyok túl elégedett

3. nap, amikor azt hittem befejezem

Mivel a félkész ház eléggé szemrehányóan tekintett vissza rám minden nap, amikor az asztalomhoz ültem, erőt kellett vennem magamon, hogy befejezzem.
Beragasztotta a felső terasz oldalfalát is, és csak ebben a lépésben tűnt fel, hogy a garázsnak van ablaka is. Ez már így maradt, mert nem tudtam visszalépni és javítani. Visszanéztem az összerakási útmutatót, tényleg ott volt rajta az üveg száma is. Akkor sok épületrészt kellett egyszerre összerakni, ez a pici, átlátszó bigyó lemaradt.
Elkezdtem a ház felső részét építeni. Betettem az első válaszfalat is, de a képen is látszik, nem sikerült kisimítanom, így itt is Technokol fogta össze az elemeket. A belső elválasztó falak csak a plafont tartják, ezért elégnek tartottam a faragasztót is. A két sarokra került a fekete lap csak a fény kiszűrődését hivatott megállítani, nincs egyéb jelentősége. A belső válaszfalak nagyon nem bírták a festést, lehet látni, hogy az egyik kartonpapír elkezdett hasadni.

Már a tetőnél tartok, de elégedett nem vagyok

Érdekes módon az összeszerelési útmutató ábrái megváltoztak, már csak egy-egy elem felhelyezését tartalmazták, jobban követhetőek voltak a lépések. Nem értem, az elején miért ne lehetett volna ezt így elkészíteni.
A plafon, illetve a tető szélét tartó papír sajnos ugyanabból a lapból lett lézerrel kivágva, mint az elválasztófalak. Szerintem ez a kartonpapír nem elég erős ide, a lapok szétváltak, deformálódtak, nem is tudtam rendesen felhelyezni. A felhelyezés irányát nem lehetett a rajzból kitalálni, ehhez egy lépéssel tovább kell nézni, ahol egyértelművé vált. A tetőre kátrányt imitáló fekete lap került.
Kőművesem mindig mondta, hogy mindent szeret építeni, de kéményt azt nem. Most én is csatlakozom hozzá. Nem is értem, hogyan lehetett volna a milliméternél keskenyebb téglákat egymásba nyomni, hogy azok még meg is tartsák egymást. Egyrészt ehhez a papír nagyon vékony volt, másrészt erről semmit nem írt az összeszerelési útmutató, hogyan is gondolták. Miután sem elolvasni, sem kitalálni és főleg elképzelni nem tudtam ez hogyan működhet, segédanyaghoz nyúltam: kivágtam a vastagabb kartonból 3 csíkot (egyet rövidebbre, mivel a kémény a falban áll félig), és erre ragasztottam fel a kémény oldallapjait.

Ezen a képen jól látszanak a korlát méretei: a zöld alapon fehér kockák oldalai 1 centiméteresek.

A tető befejezése után következett a bejárati lépcső. már elképzeltem, hogy végre azt írhatom, hogy mennyire jól kitalált és egyszerűen felhelyezhető része az épületnek, de ebből csak az első része az igaz. A lépcső mellett álló két oldalfalat két füllel az alapba kellett betenni, de... Igen a gyenge kartonanyag itt sem engedett, és kicsit vágni kellett az alapon, hogy beférjen.
A ház legnehezebb része következett, egy nagyon vékony, papírból kivágott korlátot kellett a teraszra helyezni. próbáltam keményíteni az anyagon, de mivel folyékony pillanatragasztóm nem volt, ezért műanyag modellragasztóval kentem le.
Az épület sarkán a korlátok hajlítottak, ezt a hatást egy ecset segítségével értem el.

A korlátok felhelyezése számomra nem volt egyszerű

A korlátokat a terasz alján lévő, illetve az oldalfalakba fúrt lyukakba kellett volna tenni. Hát hiába keményítettem a korlátot terasz alján lévő a kis lyukakba nem tudtam beletenni, a falakkal nem volt ilyen gond. Nem volt mit tenni, egy fogpiszkálóval tágítottam a lyukakon. A másik tanulság, hogy nem a lyukakhoz kell tenni a faragasztót, hanem a korlátok aljára.
Gondolkoztam erősen, hogy elmegyek a csipeszért, mert így sem volt annyira egyszerű helyére tenni a korlátot, de végül fogpiszkálóval megoldottam.

Kicsit csálé, de legalább kész

Utolsó simítások

Az összeépítés után nem tetszett, hogy a ház teteje csálén állt, illetve zavart, hogy az áthidalók nem szürkék, a lesett téglák helye meg fehér, így pár nap gondolkodás után nekiálltam megbontani az épületet. A tető, fémszínű fémes peremét óvatosan szikével levágtam, majd a felső részéről eltávolítottam a ragasztót, illetve szélesítettem füleken, ahol a tetőhöz csatlakozik.
Az áthidalókat, illetve a tető peremének belső részét szürkére festettem akrilfestékkel. A nem színezett karton most is enyhen meghajlással reagált a festésre, ezért beszereztem hasonló anyagot (egy naptár hátát), hogy megnézzem a különböző festékek hatását.
Az oldalfalakat narancssárga és szürke festékek különböző keverékével színeztem, illetve a falak találkozását is átkentem. Szerintem a ház átfestése jól sikerült, legalább nekem tetszik.
A festék száradása után óvatosan visszatettem a tetőt, de látszott, hogy a meghajlott oldalfalak miatt esélyem sem lesz normálisan rátenni. Azért, amennyire lehetett, megpróbáltam.
Újabb várakozás következett, most épp a ragasztó kötési ideje miatt. Hiába volt a ragasztás, a tető és a betonperem között rés volt látható, amit mestertapasszal tömtem be. Egy fogpiszkáló végét levágva pici, lapos vakolókanalat készítettem, ezzel próbáltam meg a lyukakat betömni, illetve elsimítani. az anyagot.
Természetesen a mestertapasz sem köt azonnal, így pár óra múlva ismét kézbe vettem a házat és a körömreszelővel átsmirgliztem az oldalfalakat. A fehér részeket átkentem szürke akril festékkel és ismét félretettem az épületet száradni.
Az egész festés ragasztás hercehurcát a korlát sínylette meg, hiába próbáltam óvatosan bánni vele, erősen deformálódott a vékony papír.

Összefoglalás

A harmadik napon 2 és fél órát, előtte is összességében ennyit foglalkoztam vele, az utolsó simítások elvittek még két órát, így összesen nekem 7 órámba telet a ház megépítése. Világítás, festés nélkül egy órával kevesebb lehetne. Bármilyen egyszerűnek is látszik elsőre ez a mértani forma, azért viszi az időt. Ez volt a negyedik Igra papírépület makettem, nagyjából tudtam mire számíthatok, ezért a hibák is jobban feltűntek. Kezdők részére nem ez a szett ajánlott.

Ami nem tetszett:

  • Az oldalfalak összeillesztését jobban is meg lehetne oldani, volt már rá példa, hogy sikerült is. Ráadásul, egyes helyeken, és főleg a széleken a tégla is lepattogott. ezeket utólagosan festenem kellett. Látszik, hogy nem sikerült a színárnyalatot kikevernem, de nem is volt célom. Jobbnak gondoltam, ha egy kicsit elüt az alapszíntől, hiszen egy régi téglafal a valóságban ritkán azonos színárnyalatú.
  • Az alaplapnak, válaszfalnak és a tetőhöz használt karton minősége nem megfelelő. Az is érdekes kérdés, hogy a tégla oldalfalak miért voltak ennyire meghajolva, korábban ilyen problémával nem találkoztam. A minőségi problémából adódik, hogy a tető pereme eláll, a ház falai görbék.
  • Az épület világításra gondolhattak volna, de általános Igra hiányosság a világítás előkészítetlensége.
  • Tudom, hogy papírmodell, de ennek is vannak határai, a rézmaratott korlát sokkal jobb megoldás lett volna.
  • Az összeszerelési útmutatón van mit javítani, olyan irányban is, hogy ne csak cseh nyelven legyen elérhető a rajta lévő szöveg, hanem német vagy angol nyelven is. Így nem a második nap végén, a képeket nézegetve jönnék rá, hogy színeznem kell legalább az áthidalókat, mert csehül leírták az első lépés előtt. Sajnos erre a megelőző lépésre semmilyen piktogram nem utal. Akkor nem érzetem mókásnak a szituációt, amikor a cseh szöveget a Google fordítóba gépeltem. Az összeszerelés leírása során is jeleztem, hogy a lépések felbontása nem a skandináv példát követi.
  • Ami tetszett:

  • Ügyeltek a kis részletekre az ajtók esetében. A garázsajtó nagyon jól sikerült. A tető, bár fekete, a lézervágás miatt mégis látni rajta a bitumenlapok szélét.
  • A lépcső kialakítása nagyon ötletes
  • 1 méter távolságból a hibák nem feltűnőek, látványos, egyedi épületet kapunk.
A Töretőmozdony

Egyes közlekedési vállalatok télen, amikor a trolibusz és a villamos felső-vezetékekre ráfagy a csapadék (első sorban ónos eső, de hó vagy zúzmara is) még a reggeli menetrend indulása előtt úgynevezett „törető járatokat” közlekedtetnek. Ezek a régebbi, forgalomból már kivont, menetrend szerinti forgalomban már nem közlekedő szerelvények tisztítják meg az utat a kényesebb és korszerűbb vonatok előtt.
A téli álom után, amikor ismét üzembe helyezem a terepasztalt, akkor én is ilyen törető mozdonyt alkalmazok a hibák megtalálására: olyan mozdonyokat, amelyekkel később nem játszom, csak a pálya tisztításában vesznek részt. Ezek a mozdonyok kezdetben a Berliner Bahner idejéből való hattengelyes „egység dízelmozdonyok” voltak, azaz azonos alapra épített Ludmilla és Nohab, amelyek kevésbé érzékenyek, könnyebb szétszedni és tisztítani.
Tavaly viszont eljutottam oda, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a pálya, vagy a mozdonyok hibája miatt történt az elakadás a pályán, ezért új alanyt kerestem, ami a Tillis START TT-Express dízelmozdonya lett.

Tovább a bejegyzéshez

 
Bauhaus ház – 1. nap

A 3D nyomtatás és a lézervágás elterjedése izgalmas, kis sorozatban kiadott épületek létrehozására adnak lehetőséget. Nem értek hozzá, de véleményem az, hogy a lézervágott épületek valószínűleg olcsóbban kihozhatóak, mint a fröccsöntöttek, mert bár a tervezésben nem látok különbséget, de a gyártáshoz nem kell drága szerszámot készíteni. Ezzel szemben áll az, hogy ezeket a modelleket nem évtizedeken át fogják gyártani, ezért a tervezési költség is kevesebb terméken oszlik meg. Mindezek azt okozzák, hogy a modell nem olcsó, ára 2021. januárjában 9.500 Forint körül van, viszont, ha az egyediségét nézzük, akkor lehet, hogy már nem olyan magas az ár.

Az IGRA 200118 cikkszámú épülete épp eléggé izgalmas a sok klasszicista ház között, hogy foglalkozzam vele. Erre a téglaépületre a Bauhaus-ház épp eléggé pongyola megfogalmazás, de ez a modernista irányzat nagy hatást gyakorolt a XX. századi eszmékre, ezen belül az építészetre, így ez indok lehet arra, miért kerüljön a terepasztalra.

Az épület összeépítése nem egyszerű, ezért az építés fázisairól több bejegyzést fogok feltenni.

Tovább a bejegyzéshez

 
www.jatektigris.hu
Nándori András oldala
e-mail cím: info kukac jatektigris pont hu

Tájékoztatom, hogy az oldal nem használ sütiket, azonban a látogatottság követéséhez az oldal címeiben időbélyeget használok.

Az oldal fejlesztése és biztonságának megőrzése érdekében tárolásra kerülnek az oldal felé elküldött kérések közül a böngésző címsorába paraméterként beírt értékek is.