A bejegyzéshez mellékelt képet osztottam meg a Facebookon, amelyekre egyértelműen pozitív visszajelzések érkeztek. Illetve egy olyan is, amely elgondolkodtatott:
Itt kezdődik a terepasztal fogalma!
Örülök, hogy más is hasonlóképpen közelíti meg az asztal építését, de … Számos alkalommal volt már vita arról, mi a terepasztal, és mi a sínhalmaz. A véleményem azért nem a bejegyzés alatt tettem meg, mert nem akarom ezt a diskurzust újraindítani, mert a korábbi tapasztalatok alapján előbb-utóbb csak sértődés lesz belőle.
Szerintem a terepasztal ott kezdődik, hogy szívesen készíti valaki. Én évek alatt rájöttem, hogy sokkal jobban szeretek terepet és települést építeni, mint sínt fektetni, és ennek kezdtem el utána olvasni meg főleg videókat nézni. Van, akinek ez egyáltalán nem fontos. Ő épít egy olyan pályát, ahol a tolatási mozgásokat lehet modellezni. Oda nem kell sok kidolgozás, nézzük csak meg a való életben mondjuk Ferencvárost. Az már nem is terepasztal? Pedig biztos, hogy a valós vasúti szabályokat sokkal jobban utánozza, mint az enyém, ahol legfeljebb a mozdony meg tudja kerülni a szerelvényét.
Másik oldalról közelítve vannak terepasztal építési stílusok, ebből csak az egyik az enyém. Van, aki ma is a BTTB katalógus egyik terepasztalát tekinti sajátja előképének a hetvenes évekből, az miért nem terepasztal? Lehet, hogy nem túl látványosak a sima, zöld anyaggal borított asztalok, de biztos jól lehet rajtuk játszani, és biztosan nem 8 évig építik.
Törekszem arra, hogy elismerem a terepasztal építésbe fektetett munkát, még akkor is, ha az nem tetszik. Azért járok Temofesztre is, hogy más modellezők megoldásait lássam. Itt beszélgettem modellezőkkel, akik asztala nem az én stílusom volt, vagy nem is tetszett, de volt rajta olyan megoldás, ami miatt mégis elismerést váltott ki belőlem és tanultam belőle. 2020-ban elmarad a Temofeszt, így az idén ezt sajnos nem tudom megtenni.