Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

Úgy gondolom, hogy egy igazi terepasztalnak van története, egy elképzelt valósága. Lehet persze terepasztalt építeni háttértörténet nélkül is, csak lelketlen lesz. Szerintem annyit el kell képzelni, ha ez a valóságban lenne, akkor mire használnák.
A terepasztal történetét egy külső szemlélő képek vagy videók alapján nehezen fogja megtalálni, de egy kiállításon beszélgetve már elkerülhetetlenül erre is szó fog terelődni.

A képen egy furcsa sziklafal van, benyúlik sínek felé. Ilyet legfeljebb kisvasútnál található meg, mert omlásveszélyes.
Ugyanakkor felülről úgy néz ki, mintha a vonat a sziklában menne. Ez az asztal látványos, de lelketlen része, oka csak annyi, hogy akartam sziklafalat is, a felül fákkal, de az ív nem jött ki másképp...

Irtásos volt a terepasztal legelsőnek elkészült része, ez jelenleg is a legkidolgozottabb. Persze, ezen is a kis területen is többször módosítottam, látszik is rajta a technikám fejlődése: a rézsű megerősítése még műanyaggal történt, nincs se koszolása, se fúgázás benne. A mellette lévő, szándékosan újabbnak ható beton támfalban látszanak a zsaluk, de valószerűtlenül fehér. A talaj is festett, nem szórt, a fű minden irányban áll, de inkább fekszik. A fák kisebb-nagyobb néhol valószerűtlen színű szivacs-pamacsokból állnak, de a többségen már nem is akarok változtatni.
A terepen már csak a hibákat javítanám, és fákat ültetnék, és eldönteném végre milyen tábla lesz. (A leglátványosabb talán a fák cseréje lesz, de olyan kis dolgokra is kell gondolnom, mint az előző bekezdés melletti kép purhab-szikláiról elkezdett kb. 5 év után lepattogzani a milliméteres vastagságban felvitt glett.)

Amikor elkezdtem az asztalt építeni, számos helyről kaptam tanácsot, akár kértem, akár nem. Az egyik ilyen volt, hogy a terepasztal bővíthető legyen, ezért kell egy sín, ami az asztal széléig ki van vezetve, hogy minimális bontással lehessen kapcsolódni.

A terv az volt, hogy az új rész Irtásos után, erdős területet átszelve, a hegyekben fog kapcsolódni - akár alagúton keresztül is. Irtásos - mint neve is mutatja -, egy kis forgalmú mellékvonalon helyi érdekű vasút mellett, erdő szélén, a hegyekben lévő megállóhely, ahonnan elsősorban fát szállíthatnak el, reggeli és esti hivatásforgalom van, esetleg hétvégén kirándulók jöhetnek. Ennek megfelelően van olyan része, ahol csak facsemeték sarjadnak, máshol nagyobb fák állnak, illetve egyszerű térképet is kapott az állomás.

Aztán, ahogy meglett a terepasztal már évek óta véglegesnek mondható helye, kiderült, hogy ez egy zsákvonal lesz, innen sehová nem lehet kapcsolódni, elég bután néznek a végtelenbe vezető sínek.
Ezt követően úgy folytattam a történetet, hogy az bevágásban hegyomlás történt, ami elzárta a vasút útját is. A hegyomlást még nem nőtték be nagyobb fák, fűcsomók, kisebb sarjadékok eredtek meg rajta, ez is mutatja, hogy a természeti katasztrófa csak néhány éves.
A vasúttársaság úgy döntött, hogy bár fakitermelés támogatására jött létre korábban a viszonylat, azonban napjainkban gazdaságilag már nem érdemes a vonalat helyreállítani, Irtásos után már nem volt kiszolgálás, így csak eddig az állomásig teszi használhatóvá a pályát. Igyekeztem azon, hogy észrevehető legyen: a vasúttársaság csak a legminimálisabb munkákat végezte el (támfalmegerősítés, kőszórás).
Irtásos egy nehezen megközelíthető és félreeső hely, korábban is vasúton lehetett legegyszerűbben elérni, igaz vezet ide egy erdei út is, azonban elhanyagolt állapota és jelentős meredeksége miatt ritkán használt, így a vasúti kiszolgálásnak továbbra is van létjogosultsága.