Csippentett rét

Többféle fű mintája: Noch friss zöld keveréke és VMC saját márkás termékei

A bejegyzésnek eredetileg ezt a címet akartam adni: A fű, ami első látásra megtetszett, majd megutáltam, de később megtanultam vele élni. Igen figyelemfelhívó cím lett volna, de aztán tovább gondoltam a témát és átfogóbb tartalmat írtam.

Noch wildgrass és a Vasútmodell centrum (VMC) saját márkás termékei

A fű, amely megtetszett ennyire, a Noch wildgras elnevezésű terméke volt, elég nagy csomagban kapható, alkalmas fűszóróval való szórásra, bőven elég ennyi a terepasztalhoz – gondoltam induláskor. Sajnos, olyan régóta megvan, hogy a cikkszámát nem tudom, ezért csak friss zöld rétként fogok rá hivatkozni. Tudom, a Noch forgalmaz más keveréket is, és vettem is tőlük, de a nagy szerelem ez a friss zöld rét volt, üde volt, mint a tavasz. Aztán rájöttem, hogy 1-2 színű fűből a terepasztal unalmas, olyan hetvenes évek hatását kelti, amikor a realisztikus terephez még nem voltak meg a feltételek.
A bejegyzéshez tartozó képen a Noch friss zöld rét fűkeveréke a jobb felső sarokban látható, mellette balra a Vasútmodell centrum (VMC) saját márkás Sárvári gyógyfű elnevezésű terméke van. Az alsó sorban balról a VMC saját márkás Dörgicsei kaszáló, Kisalföldi szalmaboglya, Tési fennsík fantázianevű keverékeiből tettem ki mintát. Ebből is látszik, hogy a Noch friss zöld rétje hasonló színű szálakból áll, összhatásában homogén, ellenben a VMC termékeiben több a szín, de kevésbé harsányak és egy kicsit életszerűbb hatást keltenek. A Noch terméke önmagában alkalmas lehet egy sarjadó búzatábla létrehozására, de a vadrétek esetében ajánlott többféle méretű és színű füvek keverése. A konkurencia megismerése után a terméket kicsit megutáltam és félretettem. Ennek a mellőzésnek egyébként az is oka volt, hogy a VMC termékei annak ellenére, hogy olcsóbbak voltak, sokkal attraktívabbak voltak számomra, minőségben sem maradtak el a neves márkától.

Fűkeverés másképpen - a friss zöld hogyan hat különböző színek mellett.

Fűkeverés: egy csipetnyi más szín

A szóróanyagok keverését többféle módon is végzem. Az egyik legegyszerűbb, amikor egy tálba kevés, de nagyon különböző fajtájú füveket teszek, de nem keverem össze. Amikor használom, akkor az egyik alapszínnek választott fajtához teszek egy kevés másikat, és csak a felhelyezés előtt keveredik egy kicsit össze. Ilyenkor jut egy-két csipet a friss zöld rét szóróanyagból is, mint az alsó mintán lévő Tési fennsíkhoz keverve. Lehet látni, hogy benne van, de sokat nem tesz hozzá. Ennek a módszernek az előnye, hogy hasonló színű a terület, de mégsem egyfajta szín uralja.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de mivel én elég régóta építem (és bontom) a terepasztalom, egy idő után már a szórt rét sem tetszett. Ebben az időben találtam rá Adóba László Építsünk diorámát kétkötetes füzetében egy egyszerű, de hosszú időt és derekat igénybe vevő lerakási módra.
A módszer kipróbálása során arra jutottam, hogy a Noch friss zöld rét keverékét szinte erre találták ki. Személyes kedvencem a VMC Kisalföldi szalmaboglya, de egy egész rétet nem lehet csak ezzel kirakni, így csak színesítés céljából kerül a keverékbe. Ez a megoldás előnnyel is járt: a egy csipet sárgás fűhöz friss zöldet keverve máris az látszik, hogy az elszáradt fű helyén sarjad az új, sokkal izgalmasabb lehet a táj. A barnás-száradt színhez társítva a tavaszi hajtás hatását lehet elérni.

A legjobb keverék az, amit a fűszórást követő napon a porszívó szív fel és kever össze

Fűkeverés: az igazi keverék

Az igazság azonban az, a legjobb keveréket akkor kapom, ha morzsa-porszívóval a következő napon végig megyek a szóráson. Ami nem ragadt le egy este alatt, azt szívja a porszívó. A morzsaporszívó belsejébe zoknit húzok, majd ez kiforgatva és átszitálva kapom a keveréket. A teaszűrőn mindig marad egy kevés fű, ezeket nem tudom felhasználni mert egymáshoz tapadtak-ragadtak, ezeket kidobom.
A leszitált többség viszont a csippentős technikához is alkalmas, így a szitálással nem elkülöníthető finom talajtörmelék sem fog gondot okozni.

Az első lépésben a fűvel borítani kívánt területre faragasztót teszek

A csippentett fű technika Adóba László után szabadon

Adóba László a technikáját ecsetszőrre készítette el, de alkalmas statikus fűvel is. Az ő módszertanát kezdetben használtam, majd alakítottam rajta.
A módosított technikában az első lépésben a fűvel borítani kívánt területre faragasztót teszek.

Ezt követően vizes ecsettel a teljes felületen szétkenem a faragasztót

Ezt követően vizes ecsettel a teljes felületen szétkenem a faragasztót.
A képen látható eset elég gyakran fordul elő nálam: szinte soha nincs idő befejezni egy-egy területet, így a korábbi, már megszáradt lerakást kell folytatni. Ilyenkor egészen a már leragasztott fűtövekig húzom szét a vizes ragasztóanyagot. A módszer működne sima hígítatlan faragasztóval is, azonban, ha kevesebb anyagból is lehet dolgozni ezzel a technikával, miért ne tenném. Másrészt én sokszor expressz faragasztót veszek, amihez vizet keverve a száradási ideje megnövekszik, ami a lerakás ideje miatt fontos.
A technikához 4-5 milliméter hosszú szóróanyagot használok, a hosszabb már túl nagy lenne (az 5 mm is a valóságban 60 centi), a rövidebbet pedig megfogni még meg lehet, de utána dolgozni vele lehetetlenség.

A következő lépésben fogok egy csipet füvet és a ragasztós felületbe nyomom, lehetőleg úgy, hogy felfelé álljanak

Ha a ragasztót egyenletesen elterítettem , elkezdem a füvet csomónként lerakni. Fogok egy csipet füvet, elrendezem a kezemben úgy, hogy a szálak vége nagyjából egyformán álljon. Ilyenkor tudok szalmát a friss réttel keverni, de egy fűcsomón belül több szín is lehet.
Figyelni kell arra, hogy a lerakáskor még véletlenül se nyúljunk bele a ragasztóba, mert ez a többi csomó lerakását fogja akadályozni azzal, hogy a fű a kezünkhöz ragad, nem a talajra. Fontos, hogy a csomó a lerakás után felfelé álljon, a vizes ragasztó miatt ráérünk később is elfektetni.

Csak a kép kedvéért tettem a terület közepébe a fűcsomót, egyébként hátulról előre érdemes haladni

A jobb láthatóság miatt tettem a terület közepébe a fűcsomót, egyébként mindig a széltől haladunk előre, mert ezzel lehet legjobban látni, hova tettünk már csomókat.
A sokat akar, de nem bírja mondás ennél a technikánál fokozottan igaz, azzal együtt, hogy a kevesebb több. Abban az esetben, ha sok füvet csippentek, akkor jobb esetben egy nagyon tömött zsombékot kapok, de gyakrabban a fű egy része el fog feküdni, de a legrosszabb esetben állni fognak a világ minden irányába, mint a szelídgesztenye tüskéi.
Egy idő után az ember keze ráérez, hogy a fűből mennyi ragadt meg, és egy csipetből két-három ritkásabb fűcsomót is ki tud hozni.

Ujjal lehet rendezgetni, lapítani a fűcsomót.

A ragasztóba beleragadt füvet ujjal lehet rendezgetni. Enyhe nyomással tudjuk lapítani is, ilyenkor kicsit zsombékos hatást kelt.
Biztosan van olyan csomó vagy fűszál, ami nem ragad le, ez nem nagy baj, a következő nap a porszívó kiszedi. Ha már ilyenkor veszem észre, hogy a fűcsomó nem igazán úgy áll, ahogy szerettem volna, akkor ellent kell állni, nem szabad felfelé húzogatni, mert csak többet rontunk a helyzeten. A javítás ilyenkor egyszerűen az, hogy teszünk mellé egy újabb fűcsomót, amivel helyrehozható a baki. Ez az új csomó sokkal jobban kiegyenesíti a hibásat, mint azt mi bármilyen fogpiszkálóval, dróttal, kefével meg tudtuk volna oldani. Ha meg már olyan mélyen volt, hogy nem lehet egyenesíteni, akkor egy olyan csomó kerül oda, ami felfelé áll, a ragasztó megfogja így is.

Elkészült. Az utolsó, bal oldali két centit statikus fűszóróval készítettem el, hogy a két technika összehasonlítható legyen.

Csippentett fű: a végeredmény

A terület a mellékelt kép szerint néz ki a lerakást követően. Nem törekszem arra, hogy egyforma méretű csomókat képezzek, és arra sem, hogy a szín mindenhol hasonló legyen, ezért érdekes formákat, kiszáradt foltokat, térfoglaló csomókat lehet létrehozni. A friss zöld rét hatása is teljesen más így, mintha csak bekevertem volna.

Statikus fűszóróról pár gondolat

Az utolsó két centit fűszóróval készítettem el, hogy a két technika összehasonlítható legyen. Látszik, hogy a fűszóró esetén nagyon sok anyagot használok, sok megy mellé, jó része nem tapad le, ezt szedem össze a morzsa-porszívóval. Tapasztalatom az, hogy egy időnek el kellett telnie, mire észrevettem, hová kell még szórni. A statikus fűszórót használva a fű felfelé áll, ha akarom, akkor ott is lehet érdekes társulásokat létrehozni, nagy, sima felületen gyorsan lehet vele dolgozni. A terepasztalon előforduló egyenetlen domboldalakon azonban nagyon nehéz használni, ezért itt inkább csippentek, ha lassabban haladok is.

Mennyi időbe telik?

A csippentett fű technikája hosszadalmas és fáradtságos. Nagyjából egy tenyérnyi területet tudok 1 óra alatt lerakni, ehhez viszont számos alkalommal kell lehajolni csippenteni, lehajolni ragasztóba tenni, majd lehajolni és rendezni. A fűszóróval ez előkészületekkel együtt sincs több 5 percnél, és a szórt technikával készült rétet is fel lehet dobni utólag néhány csippentett fűcsomóval.
Irtásos története

Úgy gondolom, hogy egy igazi terepasztalnak van története, egy elképzelt valósága. Ez a történet segít abban is, hogy jobban elképzeljük a tájat, ezzel is egy valószerűbb terepet építsünk.
Irtásos volt a terepasztal első elkészült része, persze, ezen is többször módosítottam, de most már véglegesnek tekintem.

Tovább a bejegyzéshez

 
Miért utálok mecseki erdőtalajjal dolgozni, ha terepet építek?

A Vasútmodell Centrum (VMC) saját márkás, mecseki erdőtalaj elnevezésű terméke sokoldalúan használható, nem csak talaj takarására, hanem fák kérgének készítésére, műanyag elemek koszolására (rászáradt sár hatás létrehozására) is megfelelő, én a terepasztalomon rendszeresen használom. Azzal a technikával, amivel én dolgozom, a terep építése nehézkes, erőt kell vennem magamon, hogy belefogjak. A bejegyzés nem a termék ellen szól (mivel a fél terepasztalon ez van, a másik felén meg lesz), hanem bemutat egy technológiát, amely ugyan szép eredményt ad, de az oda vezető út nehézkes. A termék elérhető kiszerelése olcsó és kiadós, lehet vele kísérletezgetni úgy, hogy senkit nem dönt nyomorba.

Tovább a bejegyzéshez

 
www.jatektigris.hu
Nándori András oldala
e-mail cím: info kukac jatektigris pont hu

Tájékoztatom, hogy az oldal nem használ sütiket, azonban a látogatottság követéséhez az oldal címeiben időbélyeget használok.

Az oldal fejlesztése és biztonságának megőrzése érdekében tárolásra kerülnek az oldal felé elküldött kérések közül a böngésző címsorába paraméterként beírt értékek is.