Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

A Vasútmodell Centrum (VMC) saját márkás, mecseki erdőtalaj elnevezésű terméke sokoldalúan használható, nem csak talaj takarására, hanem fák kérgének készítésére, műanyag elemek koszolására (rászáradt sár hatás létrehozására) is megfelelő, én a terepasztalomon rendszeresen használom. Azzal a technikával, amivel én dolgozom, a terep építése nehézkes, erőt kell vennem magamon, hogy belefogjak. A bejegyzés nem a termék ellen szól (mivel a fél terepasztalon ez van, a másik felén meg lesz), hanem bemutat egy technológiát, amely ugyan szép eredményt ad, de az oda vezető út nehézkes. A termék elérhető kiszerelése olcsó és kiadós, lehet vele kísérletezgetni úgy, hogy senkit nem dönt nyomorba.

A mátrai erdőtalaj szerintem fenyőfakéreg-őrlemény, a zacskót kibontva ugyanazt az illatot érzem, mint a mulcsos zsákok mellett a kertészetekben. A zacskóban kisebb és nagyobb szemcsék, darabok is vannak, azonban ez a tényt a VMC online felületén látható kép is mutatja, senki nem vesz vele zsákbamacskát. Ízlés kérdése, én leszitálom felhasználás előtt, és a porszerű, kisebb szemcséket tartalmazó anyaggal dolgozom tovább. A nagyobb darabokat halmok építésénél, illetve különlegesebb felületek létrehozásánál használom (erdőben fák alá, avar helyett, esetleg dzsindzsás, egyenetlen helyek létrehozásánál, ahol a talaj nem lehet sima).

A leírás szerint az alap festéséhez képest szebb hatást érhetünk el vele, amivel teljesen egyet is tudok érteni. A korábban a talajt matt akrillal festettem, ami ugyan egy homogén felületet adott, de unalmasnak találtam. Főleg ott nem tetszett a festett felület, ahol ritkásabban szórtam a füvet.

A felhasználási ajánlás szerint a felületet lekenjük faragasztóval, majd rászórjuk a talajimitációt, száradás után a fölösleget eltávolítjuk. Az én véleményem szerint sok esetben működik a technika, a mecseki erdőtalaj azonban nem ilyen. Ezzel a technológiával egy poros, kiszáradt talaj hatását érhetjük el, ami nem mindig cél. Összehasonlítás céljából készítettem két mintát, ugyanolyan körülmények között. A VMC leírását követve készült el az 1. számmal jelölt minta, az általam használt módszer eredményét a 2-es számmal jelöltem. Száradást követően a felesleget morzsa porszívóval szedtem le.

Felmerülhet a kérdés, hogy a 2-es minta esetleg nem száradt ki kellőképpen, ezért sötétebb hatású. Kerestem az asztalon egy olyan helyet, amit tavaly készítettem, és még nem fedtem le, ott is látszik a sötétebb tónus.

Első lépésben én is felkenem az alapra a faragasztót, majd ecsettel vizet teszek rá, hogy kicsit hígabb legyen. Erre szitálom rá a mecseki erdőtalaj szóróanyagot. Úgy vélem, fontos, hogy megfelelően nedves legyen az alap, mivel a szóróanyag igen száraz, a víz tetején is képes sokáig ellebegni. Tulajdonképpen ez az a fázis, ahol utálom használni, a vizes ragasztón is lebeg a szóróanyag: olyan mint egy kifolyt, össze nem keveredett kakaó ital. Ezen a ponton teszek hozzá még egy kis ragasztót, majd ismét megszórom, ettől kicsit olyan lesz a hatás, mint a tiramisu. Vizes ecsettel elkezdem átkeverni az egészet, rövid idő után úgy néz ki, mintha sár lenne.

Ettől a ponttól az anyag jól formázható, és mivel két rétegben szórtam, ecset segítségével lehet benne kisebb mintákat, egyenetlenségeket tenni, illetve, ha türelmetlen vagyok, ezen a ponton elkezdek füvezni is. Ez esetben egy technika működik: a két ujjam közé fogok 4-5 milliméteres statikus szóróanyagból egy csipetnyit, beleállítom a nedves talajba, majd az ujjbeggyel elrendezgetem. Legtöbbször azonban megvárom a talaj száradását, mert másnapra egy hajszálvékony farostlemezhez hasonló, kemény anyag fogad, amelyet jól lehet faragasztóval kenni, és akár statikus fűszóróval, akár a kézi ültetéses technikával lehet rajta dolgozni.

Fel lehet tenni a kérdést, miért nem keverem össze a talajt előtte egy kis tálkában vízzel és ragasztóval. Nos, kipróbáltam, az első nap nagyon szépen kenhető anyagot kaptam, de száradás után nagy darabokban tört fel és vált el az alaptól. Persze, kipróbáltam több ragasztó hozzákeverésével is, de soha nem tudtam elegendő összetartó anyagot tenni bele, így a következő nap, száradás után szikes talaj fogadott. A tapasztalatom az, ha a réteg vastagsága eléri az 1 millimétert, már rideg, törékeny anyagként fog viselkedni.

Adatlap