Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

Amikor a terepasztalt elkezdtem építeni 2011-ben nem tájékozódtam túl sokat. Ugyan hallottam a profilsínekről, meg tudtam azt is, hogy sínszálakat vesznek és abból bármilyen ívet kihoznak, de nekem a Berliner Bahnen (BTTB) sín olcsó volt, és ismertem. A BTTB sínrendszert nagyon logikusnak gondoltam, gyerekként könnyen állítottam össze belőle körpályát, és ha mellédugtam, akkor is ment körbe a vonat. Egyszerű volt, mint a favonat. El is kezdtem a BTTB sínekkel összeállítani a pályát, ahol éppen nem volt sín, ott papírlap segítségével kimértem. Aztán a projekt állt is vagy egy évet, mert a legnagyobb ívet sehol nem tudtam felhajtani. Sikerült pár centis darabokért ezres nagyságrendű árat fizetni, mert nem volt más és haladni akartam. Ez aztán elgondolkodtatott, hogy tényleg ebben a rendszerben kell-e folytatni.

A BTTB vagy más néven kalapsínek hajlított ónozott acéllemezből készültek nikkel bevonattal. Az így meghajlított felületet kicsi fülekkel rögzítették a talpfához. Sajnos, ha a futófelület lekopott, akkor az áramvezetés is akadozott. Mivel az áram a belső, üres részbe dugott tűn adódott át, a felület korróziója esetén is romlott a játékélmény. Amikor a Zeuke a hatvanas évek végén megjelentette rendszerét, nem lógott ki a sorból, de a kilencvenes évekre már túlhaladottá vált, be is szüntették a gyártást. Ez a mondás egyébként nem teljesen igaz, mert a Tillighez tartozó, villamosvágányokat gyártó Luna cég a mai napig is ezzel a technikával készíti termékeit, azonban az egy kicsit más. A rendszer ötletes, a sínek mellé és közé különböző utakat lehet bepattintani, így városi vasút benyomását kelti. Azonban a műanyag kiegészítő alkatrészek szitanyomottak, a kalapsínek helyére nem lehet behúzni modernebb sínt. Hiába nyert 2005-ben díjat a rendszer, 2019-ben ennél már jobb megoldásokat várnék el. Visszatérve az asztalomhoz, hogy ilyen húsz-negyven éves Zeuke / BTTB sínekkel akartam a pályát kirakni, azt hiszem nem spoilerezek nagyot, ha elmondom: nem sikerült. Bár a talpfában előkészítették a sínszeg helyét az öreg műanyag sokszor elpattant. Jellemző törés hely volt még a csatlakozás is, ezeket selejteznem kellett. Végül meguntam a dolgot és váltottam 2014-ben, de ez a kísérletezgetés három évemet vette el.

2011 óta a Tillig és Kuehn-modell is gyárt profilsíneket. Ezek az újabb sínek tömör anyagból vannak, tudomásom szerint réz és kisebb mértékben ezüst keverékér tartalmazzák. Mivel a Kuehn-modell cég profilsínje csak az utóbbi időben vált széles körben ismertté, illetve csak 2019-es újdonságként jelentek meg újabb ívek, a Tillig Elite rendszere mellett döntöttem. A Tillig készít egy ágyazatos rendszert is, amely elsősorban szobai és eseti vasutazáshoz ajánlott, viszonylag könnyen bontható, a földtől való távolsága miatt a vonatok nem szívják be annyira a port sem. A Tillig ágyazatos és talpfás vágányaiban ugyanaz a profilsín fut, könnyen összekapcsolható, az ágyazatok merevebbek, adja magát, hogy akár a terepasztalon is használhatóak. Van, aki használja is, de nekem nem tetszenek, bár volt modellező, aki asztalán az ágyazatot megszórta sínkővel, majd koszolta és elfogadható összképet hozott ki. Viszont a váltója érzékeny, a rövid sínszál könnyen kicsúszik, ezért játék után úgy teszem el, hogy a Y két felső részéhez kapcsolt síneket nem veszem le.

Megjegyzendő még, hogy a kalapsínes rendszerhez átmeneti sínt gyárt a Tillig standard termékcsoporton belül, 83132-es cikkszámon. Ennek egyik fele kapasín tüskével, a másik felét pedig a profilsínhez hasonlóan nyomták össze és papuccsal kapcsolódik. Egy ideig kísérletezgettem vele, hogy a pálya egyik fele Tillig, a másik fele kalapsín legyen, de végül feladtam: az átmeneti sín használata legfeljebb csak ott lehet megoldás, ahol nem percenként akarunk vonattal végigmenni. Be kell látni: a kalapsínből nem lesz profilsín.

A Kuehn-modell sínjeit nem ismerem. A reklám az, hogy a TT méretéhez jobban illeszkedő síneket adtak ki, ami nekem első látásra nem tűnt fel. Megjegyzendő, hogy a reklám itt nem hazudik, a Tillig a megvásárolt Pilz cég H0 sínjeit fűzi be a 12mm-es vágányzatokba. A Kuehn-modell sínek magassága pár tized milliméterrel kisebb, mint a BBTB, ezért a régebbi gördülőállomány esetén problémás lehet. A képen látható, hogy a régi sínen álló kerék karimája a nagyobb. Azt a visszajelzést látom, hogy a Kuehn-modell sínjei nem váltak be, van olyan magyar kereskedő, aki még tartja, de a termékvonalat kifuttatja. Hallottam már olyan véleményt is, hogy egy ilyen kicsi piacra, mint a TT, miért kellett egy második rendszert hozni.

Van más probléma is a kerekekkel, mint a karima mérete. Az egy dolog, hogy az ívelt sínhez a gömbölydedebb felület illik, az újabbakhoz meg a laposabb. A képen elsősorban az árnyékon lehet látni, hogy a BTTB rendszerhez illeszkedő kerekek is íveltek, míg az egyenes vágányon futó újabb modellek laposak. Nagyobb problémának tartom, hogy a BTTB - Zeuke vonatait műanyag kerekekkel szerelték. A Polymatic rendszerük bemutatásakor a Helyes vágányon... kiadványban zárójelesen meg is jegyezték:

(...) A kapcsolóvágány konstrukciója igen szerencsés;előnye, hogy a vonatok minden kapcsolást - például egy jelző visszaállítását "tilos" állásba - csak egyszer váltanak ki, akkor, amikor az áthaladó mozdony kerekei a sínérintkezőhöz érnek. A vonat többi kocsijának kerekei már nem működtetik újra a berendezést, - sem a műanyag -, sem az acélkerekek. Ezt az előnyt a Berlini-TT-vasutak birtokosai különösen értékelni fogják, ha figyelembeveszik (sic!), hogy más gyártmányoknál az acélkerekek - a mozdony, vagy a kocsik kerekei - minden érintéskor újabb kapcsolást váltanak ki(...)

Nos, azóta eltelt pár év, a műanyag kerekek szedték fel az olajos koszt (mint ahogy a képen is látható), koptak, ami egyrészt bizonytalan futást eredményez, másrészt a pályát is koszolja, sőt volt, ami ketté is tört, így fokozatosan elkezdtem ezen kerekek cseréjét. Bár egy-egy kerék ára nem magas, ha sokat kell cserélni, azért jelentős összeg is lehet.

Újabb éveket vett el, hogy a Zeuke / BTTB sínek geometriája nem azonos az Elite rendszerével, a legkisebb ív 285 mm-es sugarú kört követi a régi rendszernél, az újnál ez már 31 centi. A BTTB rendszerében a váltó íve is 285-ös sugarat követte 22,5 fokos kitéréssel, a Tilligé 310-es sugarú, 15 fokos kitéréssel, tehát egész váltókörzeteket lehetett újratervezni. Persze, ahogy az ábrán is látható, a többi ív sem egyezik. Mivel ekkorra a pálya váza készen volt, sok helyen a régi sín már fel volt téve, nem akartam elbontani minden és előröl kezdeni, egyszerűbbnek láttam a sínek cseréjét. A nagyobb íveket megoldottam flexibilis sínnel (mivel ilyet már nem gyártanak), máshol csodás kosáríveket építettem 310-es ívet 353-as követ, majd egy kis egyenes szakasz, stb. A hőtágulás viszont okozott kellemetlen meglepetéseket nekem. Korábban, a BTTB síneknél nem tapasztaltam ezt a problémát, de a Tillignél az első év első melegebb nyári napján jelentkezett: az egyik ilyen kosárívet 1 centiméterre elemelte az alaptól, ahová ekkor még csak kétoldalú ragasztóval volt rögzítve. Az oka az lehet, hogy tömör réz anyaga jobban felveszi a hőt. Elkerülendő, hogy ne fussak bele több ilyen problémába, azóta félméterenként 1 milliméteres rést hagyok a sínek között, és ez eddig megoldást is jelentett.