Búcsú a zongorától
Hogyan ne építs terepasztalt? • 2026-08-29
Keresőszavak: tillig, vezérlés,
A bejegyzésben konkrét termékek jelenhetnek meg. Ezeket a termékeket megvásároltam, azok felhasználását, illetve konkrét tapsztalataimat írom le. A termékkel kapcsolatban leírt vélemény az egyéni ízlésemet tükrözi.
Klasszikus zongorapult a vezetékbekötés oldaláról
A zongorapult a Tillig kínálatában 08211 cikkszámmal kapható, 6 váltó vagy szakasz irányítását lehet vele megoldani. A használata egyszerű, a bal felső sarokba kell kötni a váltó vagy a vonalszakasz vezérlésére szolgáló vezetéket (16 volt váltóáram vagy 12 volt egyenáram). Az egyes gombok felett lévő gyors szorítóba kapcsoljuk a szakaszhoz vagy váltóhoz futó vezetékeket.
A zongorapult egyesíti a pillanatkapcsoló gombot és a klasszikus bekapcsológombot
Szerettem használni, mert azon túl, hogy lenyomással is irányíthattam, a gombot felső állásba kapcsolva állandó áramot biztosított. Az pont egy funkcióval több, min a sima ki-be állás nyújtó billenőkapcsoló vagy a pillanat nyomógomb, pontosabban a kétféle nyomógombot egyesíti.
A zongorapult sorolható is volt, több szakasz vagy váltó irányításához elég volt egyszer bekötni a vezetéket, miközben a hagyományos nyomógombok esetében minden egyes darabhoz külön vezetéket kell vinnem a bejövő és a kimenő jelhez is. A zongorapult esetében nem kell semmilyen egyéb csatlakozó vagy forrasztás, elég egy blankolt vezeték a kötéshez.
Az egység rögzítése is megbízható, a bal oldali első nyomógombot felemelve, illetve a jobb felső sarokban találni csavar helyet. Egy ilyen könnyű kapcsolóhoz két csavar bőven elég.
Egyszerű működése miatt szinte elronthatatlan. De csak szinte...
A zongorabillentyű működési mechanizmusa egyszerű, amikor a gombot lenyomom, az alatt lévő rugalmas acél hozzáér az fém alaphoz, amire a bejövő feszültséget kötöttük. A fémlap másik része csatlakozik a csavar nélkül használható szorítókapocshoz, ami meg a vezetéket fogja oda.
A sorolásnál pedig a két oldalt lévő fél fülecskék feszülnek egymásnak, biztosítva ezzel az elektromos mező áramlását.
Ha ennyire hasznos (egyesített nyomógomb funkciók, kevesebb vezeték), miért döntöttem mégis a váltás mellett? Nem az ár miatt, bár a Temun kb. 20 darab egyszerű nyomógombot is kaphatok egy zongorapult áráért, hanem pont az egyszerű bekötés miatt. A vezetéket egy forgatható műanyag karral lehet odaszorítani a másik fémhez. Egyszerűnek hangzik, de nem biztos megoldás. Bármilyen hihetetlen, nekem csúszott ki vezeték belőle, tört el a műanyag kar oldala, vagy éppen lazult meg a fém ház, ami miatt az elektromos átvitel megszakadt vagy idegesítőbb módon megbízhatatlan volt. Az előző képen is látszik, hogy van olyan szorítókapocs, ahol csak a szorító műanyag hiányzik.
Mivel szeretem a zongorapultot, megpróbáltam megoldást találni. Először azt gondoltam, egy csúszó érintkezőt építek be, de a piacon nem találtam erre megfelelőt (elég hosszú legyen, hogy a füleket tudjam pótolni). Próbáltam megoldásokat találni csavaros kötésre, de ez sok fúrás-faragással járt volna, ezért végül a koncepció elvetése mellett döntöttem.
Egy másik típusú kapcsolópult, csak nyomni lehet
A fentiek mellett alkalmaztam egy másik pultot is, amely ma már csak használtan érhető el. Ez a típus pillanatkapcsoló gombokkal volt felszerelve, de ezen kívül mindent, mint a zongora: sorolható volt, egy ponton volt a bekötése. Ezt a kapcsolót használtam a váltókhoz, így nem kellett gondolkodnom, melyik kapcsolódó mit vezérel.
Ráadásul ez a típus rengeteg színben volt elérhető: csak nálam volt kék, zöld piros és láttam sárgát is. Bár a váltó iránya előnyomott volt, a színek segítettek a váltócsoport azonosításában.
A működési elve ennek is az egyszerű, de nagyszerű kategória
A működési elve a zongorapulthoz hasonlóan egyszerű, a gombot lenyomva a rugalmas fém hozzáér a soroláshoz is használt rézlaphoz, így az áram eljut a dugaljhoz. Ez a rugó éveken keresztül működik hibátlanul.
Ennek a típusnak két hátránya volt. Az első a rögzítése: két kinyúló fülre tették a csavar helyét, persze, hogy itt adja meg először magát. A másik pedig a bekötése, kicsi dugókkal lehet bekötni, amit manapság vagy kap az ember (akkor szinte bármilyen színt) vagy épp készlethiány van. Ebbe a dugóba pár milliméternyire megy be a vezeték, amit csavarral lehet bekötni, azonban ez a kicsi csavar nem mindig biztosít megfelelő rögzítést.
A készülő új terepasztal vezérlőpultja: Nagyobb helyet foglal és remélem használhatóbb lesz
A mostani terepasztalon a váltókat pillanatgombokkal, a szakaszokat színes billenőkapcsolókkal vezérlem. A gombok a terepasztal sematizált rajzán helyezkednek el, ami ugyan nagyobb helyet foglal el, de számomra jobban áttekinthető. A gombok beépített leddel rendelkeznek, így világitatnak is, ha átfolyik áram.
Az, hogy ennyire színes a vezérlőpult, az egy gyerekkori emlék miatt van, óvodába menet a buszvezetőt bámulva lenyűgözött a sok színes gomb és visszajelző lámpa.
Amikor a vezetőállást ovisként megrajzoltam, minden ajtóhoz más színű gombot rajzoltam, ez köszön vissza itt. Valójában az IKARUS 556-os típusnak, amivel akkoriban utaztam, csak fakópiros-narancs színben és zölden világító visszajelzői voltak, bár abban az időben elképzelhető volt, hogy nem színazonos volt a cserélt alkatrész, viszont ennyire színes csak az emlékeimben lehet.
Vannak olyan terepasztal projektek, amelyek egy kisebb hiány miatt évekig a pocon figyelnek, bár befejezésük nem lenne olyan bonyolult. Aztán, amikor előveszi az ember nem is érti miért várt vele ennyit, és már teljesen máson változtatna, ezért nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy ne legyen egy végtelen építkezés.
Valahogy úgy érzem, hogy egy kicsit elment a világ mellettem. Mióta úgy döntöttem, hogy a digitális irányba nem fejlesztem az asztalom, azóta nem követtem, hogy éppen hány lába is van a dekódereknek (a legújabb E24-esnek már 28). Az elmúlt hónapban jött velem szembe egy videó, amit a PIKO hazai képviseletét ellátó Modell&Hobby tett közzé, és egy H0 mozdony mutatott be analóg módban, ami a feszültségnek megfelelő változó hangot adott ki, ez keltette fel az érdeklődésemet.