Játéktigris.hu - Blog a terepasztal építéséről és modellgyűjtésről

Nem tudok forrasztani, még ennyi év után sem, de az általam használt Tillig Elite sínrendszer esetében szinte ez az egyetlen megoldás az árambevezetésre, ha a bumfordi G1-es árambevezető sínt nem számítjuk. A terepasztalom továbbra is analóg, amit részekre bontok, és minden szakaszhoz legalább egy vezetéknek tartoznia kell, így a végén sok-sok drótom lesz.
Korábban a sínek külső oldalához forrasztottam a vezetéket, amit először finoman megcsiszoltam, majd a forrasztóónnal bevont vezetéket hozzászorítottam és hevítettem. Ha megragadt, akkor biztos kötést biztosított, de nem volt szép. Volt mikor a talpfa hamarabb megolvadt, mint a forrasztóanyag, ami így elég érdekesen festett. Először a vastagabb hangszórókábelt használtam, amit bár könnyebb volt kezelni, amikor a vezetéket húzta be, viszont annál nehezebb volt a sínhez rögzíteni, sokszor vastagabb volt a forrasztás, mint a sín magassága, ami siklást okozott. Sőt, amint a képen is látszik, hogy a vezetéket védő PVC is leolvadt.
Tanultam belőle és előbb a 0,35 négyzet-milliméteres vastagságú vezetékre tértem át, amit a riasztókábel követett, ami még vékonyabb, csak 0,22-0,25 négyzet-milliméteres, azaz az eredeti vezetéknek az ötöde, de ez elég a megfelelő energiaátvitelhez és sokkal könnyebb a forrasztása.

Mivel ez a forrasztási módszer elég körülményes volt a sok sikertelenség miatt, kerestem más megoldást is. Persze, vannak olyan ügyes emberek, akik a sínösszekötő papucsra is tudnak vezetéket tenni, de én nem ilyen vagyok.
A Tillig a TT mérethez gyártott vágányok esetében ugyanazt a 2,07 mm-es magasságú sínszálat használja, mint H0 méretben, csak éppen az ívek különböznek. Kereséseim során találkoztam a 85506 cikkszámú „kontaktlemmen” csatlakozóval. Bár ez a termék a H0 szortiment része, mivel a színszál, amihez rögzíteni kell, a TT méretben ugyanaz, így bátran használható. A sínszál másik oldalán egy lyuk van, ahová az áramot hozó vezeték forrasztható fel.

Nos, ha valaki azt állítja, hogy ezt a kapcsot ő szilárdan tudja rögzíteni, akkor javaslom óvakodjunk tőle, mert sokkal nagyobb csalárdságokra is képes lehet. Ha másvalaki meg azt állítja, hogy tizedmilliméterenként próbálgatva lehet feltenni a sínre, mert egyébként letörnek a fülek, az a mesterséges intelligencia, neki se higgyünk. Szintén a mesterséges intelligencia állítja azt, hogy nincs szerszám ehhez, de javasol hozzá olyan laposfogót, amivel a művelet nem végrehajtható.
A helyzet az, hogy a gyárban sem sikerül mindig ezt szorosan felhelyezni ezt a lemezt, pedig biztos, hogy kifejlesztettek valamilyen célszerszámot erre. Amit szakaszoló sínt most a fotózáshoz hoztam, ez is mozog, nem vagyok biztos benne, hogy ebben a formában problémamentes lesz a kapcsolat. A fotózás után próbáltam erősebben szorítani a füleket, de szerintem csak rontottam a helyzeten. Ilyenkor próbálom meg úgy orvosolni a szituációt, hogy a külső oldalát forrasztom meg lapot, és reménykedem, hogy nem rakok rá sem sok forrasztóanyagot sem pedig nem olyan sokáig érintem oda a pákát, hogy megolvadjon a talpfa.

Ezt a kis kapcsot a sín alatt átbújtatva, a füleit a sínre szorítva lehet rögzíteni, a lyukas végéhez pedig a vezetéket forrasztani. Saját magam is sokszor próbálkoztam ezzel, egy esetben tudtam megtenni, hogy a kapcsolóelem szilárdan állt, és soha többé.
Az előre néző kis fület a sín és a sínt tartó műanyag közé kell becsúsztatni, majd ütközésig nyomni, így eljutunk egy olyan állapothoz, ahol a külső oldalon a sín külső részén van két fül belül meg a semmibe lóg a harmadik.

A kis fület először belül egy vékony, lapos fejű csavarhúzóval nyomtam rá a sínre, utána pedig a külső kettő következett, végül ismét a belsőn nyomtam. Bár ez most úgy néz ki, ami rögzítve van, valójában bármikor kilazulhat.
Szóval sem a gyárban nem sikerül tökéletesre, sem én nem tudtam házilag megoldani, így rákerestem a fórumokban, és az a megoldás tetszett, hogy forrasztással rögzíti.
Számomra ez azért elég macerás, hogy átdugom, hajlítgatom a végén még forrasztom is, ami vagy sikerül, vagy nem, ezért egy másik megoldást kezdtem el követni, ami nagyjából egy havi használatot követően nálam bevált. Bár nem megy a vágányokon naponta rengeteg vonat, a pálya építése miatt a sín mozgatva van, ami nagyobb terhelést jelent, mégis ezen a területen nem találok problémát, amikor tesztelek.

A módszer annyiban más, mint a gyári leírás, hogy a rögzítés helyén eltávolítom a két talpfa között a műanyagot, kicsit megtisztítom a sín talpát. Alulról felteszem az érintkezőlapot és lapos csavarhúzóval rögzítem a fentiek szerint.
Ezt a rögzített elemet ragasztom oda forrasztással. próbálkoztam úgy is, hogy a kapocs belsejébe tettem forrasztóónt, de semmivel nem gyorsabb vagy jobb az eljárás.
Az előnye számomra, hogy bármilyen béna vagyok, a forrasztás nem fog látszani, mert takarja a sín. Ha vastag a forrasztás, akkor sem fogja a vasúti kocsikat, sem a mozdonyokat zavarni. Ugyanez a helyzet a vezetékkel, a fülecske másik oldala az űrszelvényen kívülre esik, így ott is nyugodtan lehet bohóckodni a forrasztással, kicsi az esélye, hogy a talpfákat megolvasztom.