Az Auhagen Ikarus modelljének vezetőjét is mi festhetjük ki
Az e havi bejegyzésem egy véleménycikk lesz, amelyet az váltott ki, hogy belelapoztam a Noch 2026-os katalógusába, és valahogy úgy tűnt, hogy a 3D lett az elsődleges marketing hívószó, mint ahogy pár évvel ezelőtt a LaserCut volt. Persze a 3D felirat már évek óta ott díszelgett az oldalak tetején, de én csak a TT méretre fókuszáltam, ahol sajnos, vagy nem, kevés tapasztalatot szerezhettünk az ilyen termékekből.
A lézervágás sem tökéletes, nem lehet minden anyagot vágni vele, gyakran kormosak a vágási élek, de a kínálatban maradt, ha már nem is ez az elsődleges termékvonal. Van, hogy ez a legjobb megoldás, de nem kell mindenre használni. Sőt, ahogy látom, itt is elkezdődött a kombináció: a lézer vágott termék 3D nyomtatással egészül ki, mint az Igra 250008 cikkszámú ÁFÉSZ áruházat idéző modellje.
Gyártói oldalról érthető a 3D nyomtatás előretörése, a technológia elérte azt a szintet, ahol olyan egyedibb formákat is legyárthat versenyképes áron, mint egy vámpír vagy éppen Sissy, amire nem lenne éveken keresztül igény.
Nem csak a Noch lépett erre az útra a nagyobb manufaktúrák közül, a 2023-as Auhagen katalógus újdonsága volt a forgalomirányító rendőr, amelyet otthon kellett az öntőkeretről levágni és festeni, de az Ikarus busz vezetőjét is ilyen szürke színben, műgyanta 3D nyomtatás eredményeként kaptuk meg.
Hagyományos, festett modellek
A problémát nem is a 3D technikában látom elsősorban, hanem sokszor a megvalósításban. Egy nagy gyártótól és azt várnám, hogy egy hagyományos, békebeli minőséget kapjunk. Konkrét példakánt tudnám hozni a Busch 8874-es újdonságát, amely V-VI. korszakos vonatrendező vasutasokat tartalmaz. A festés folyamatos, nem látszanak a 3D nyomtatás során egymásra épülő vékony szintek, de a fékezősaruk mégis részletgazdagok.
A csillogó, fényben enyhén átlátszó fekete részek nagyon zavaróak
A színes, műanyag szálakból olvasztásos technikával készített termékeket találunk a piacon kisebb gyártók kínálatában, akik sokszor részpiaci igényei szerint állítanak elő maketteket, és emiatt nyugodtan mondhattuk, hogy pici, sárga, savanyú, de a miénk. Ehhez képest most többségében olyan termékeket (autókat) látunk a piacvezetőknél, amelyet le lehetne gyártani hagyományos módon is, nem tűnnek specifikusnak. A nagy gyártók versenyelőnye eddig az volt, hogy úgy állítottak elő modellt, ahogy otthon soha nem tudnánk: apró részletekkel, kifestve. A festés talán még menne, de sokszor olyan vékonyan kell dolgozni, amit egy tamponálógép vagy egy ilyen célra készített festőgép tud csak, amit kisebb manufaktúrák sem tudnak megengedni maguknak.
Ellenpéldaként hozható - gyártónál maradva - a Busch 8873-as szettje, amely egy aszfaltmaró munkást tartalmaz forgalomterelőkkel. Amíg a forgalomterelő táblák hagyományos fröccsöntött technológiával készültek és festették azokat, munkagép és a munkás színes szálnyomtatóval készült. Igaz, a 3D nyomtató ipari gép volt, legalább 8 különböző szín került folyamatosan nyomtatásra. Alapvetően nem is az a baj, hogy látom a csíkokat, inkább az, hogy a csíkok széle fénylik, mindegy, hogy az emberkét vagy a marógépet nézem: csillog, ahogy ráesik a fény.
Ezt a Níva modell házi körülmények között szinte lehetetlen előállítani
A problémát igazán ott látom, hogy a katalógusban megjelenő képek is ezt a valóságban is megtapasztalható állapotot mutatják, a felhasznált színek alapvetően szépek, de a végeredmény egy játéknak tűnő valami. Ugyanakkor egy motoros ára vetekszik egy 5-6 figurát tartalmazó szettel, és nekem az utóbbi jobban teszik, ami azt mutatja számomra, hogy a hagyományos gyártás még olcsóbb.
Meg kell említeni, hogy a Noch is rendelkezik festhető, 3D nyomtatott modellekkel is, de meg kell hagyni, ilyen modelleket pont azért nem vásárolok, mert nem tudom szépen kifesteni. Egy-egy kisebb hiba egy emberkén még elmegy, de ha egy díszlécet szépen megrajzolni házilagos körülmények között nehéz. Teszem azt, ha a Busch 87103-as Niva modelljét kellett volna kifestenem itthon, biztos nem kapnék ilyen lenyűgöző eredményt, elég csak a hátsó lámpák vagy az ajtókilincsek festését megnézni.
A másik oka, ami miatt ezt a véleményt írom, hogy nem értem, miért kell olyan népszerű modelleket is szálnyomtatással előállítani, mint a VW bogár, a kockalámpás, fekete merci. A bogár kapott egy tetőcsomagtartót, a merci pedig egy hátsó spoilert, de ezek nem jelentős változások. Mondjuk a mostani bejegyzés témájától függetlenül azt sem értem, hogy TT méretben ezek miért nincsenek gyártva, nem hiszem, hogy ezekből ne lehetne mennyiséget eladni.
A Posca szépen takar, és élethűbb, matt színezetet ad.
Csiszolást követő állapot
Pár nappal később nekiláttam: először a felső oldalát kezeltem a Temuról rendelt 1000-res, majd 1500-zas finomságú csiszolóanyaggal. Nem lett tökéletes, de legalább nem látszanak a csíkok. Az orrán szándékosan nem módosítottam, a vízszintes csíkok, mint rácsok tetszettek.
Festés után
Bár a modell fényes, de halványpiros volt, nekem a sötétebb szín jobban tetszett így a bordó árnyalatot kapott. A 3D felület elég nehezem fogadta magában az anyagot, pár helyen foltos is lett, így a folytatással vártam egy keveset. A fekete természetesen fekete színt kapott, aminek hatására eltűnt a derengés a jármű kontúrjáról.
A vezető kabátja is egy sötétebb narancssárga lett, de egyrészt a csíkokat nem tudtam jól ráfesteni, a kabátja alsó részéhez nem fértem hozzá, így ez azért nem tökéletes, A nadrágot átfesteni esélyem se volt, így az maradt a gyári világoskék.
Szinték kapott festést a lámpa, erősebb fehéret kapott a két fényszóró és narancssárgást a két irányjelző.
A gyári átalakított és az eredeti gyári
Ha egymás mellé tesszük a gyári festett Nivát és az én átfestésemet, látszik, a gyári szintet nem lehet elérni, de úgy érzem, a modellt számomra tetszetősebbé tettem, és azt gondolom ez a lényeg.
Nem tudok forrasztani, még ennyi év után sem, de az általam használt Tillig Elite sínrendszer esetében szinte ez az egyetlen megoldás az árambevezetésre, ha a bumfordi G1-es árambevezető sínt (83143) nem számítjuk.
2023-ban építettem át az Auhagen 12269-es katalógusszámú patikáját egy kisebb méretűre, azonban a torony nem sikerült túl jól – oldalról nézve dőlt hátra. Pár év után egy belépőszintű 3D nyomtató segítségével kapott új tornyot, mint vizuális látványelemet, illetve, ha már meg kellett bontani a tetőt, akkor a jelenlegi trendekhez igazodva a patikát berendeztem, figurákkal és világítással láttam el.