Modellbemutatás • 2025-01-29
Keresőszavak: csd, villanymozdony, cseh,
A bejegyzésben konkrét termékek jelenhetnek meg. Ezeket a termékeket megvásároltam, azok felhasználását, illetve konkrét tapsztalataimat írom le. A termékkel kapcsolatban leírt vélemény az egyéni ízlésemet tükrözi.
Készítette: Ez a vektorgrafikus kép néhány olyan elemet tartalmaz, ami innen lett átvéve: - File:Europe rail electrification.png, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10416272
Original uploader was Rainerhaufe at de.wikipedia czech electric locomotive E 499.0004 in Jaroměř https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bobina_digital.jpg Rainerhaufe, CC BY-SA 3.0
Csehszlovákiában a Plizeňben lévő vasúti járműgyártó kerül kijelölésre a villamos gépek megépítésére, ez az egyszerűbb technikájú egyenáramú gépekkel indult el. Egyébként ezt a vasúti gyártó ma úgy ismerjük: Škoda.
Az E499 sorozat (Bobina) 1953 és 1958 között készült, az egyenáramú mozdony a Société Anonyme des Ateliérs de Sécheron és Lokomotiv und Maschinefabrik Winterthur cégeik licenceit is tartalmazta (1). Érdekessége volt ennek a mozdonynak, hogy tesztelés miatt először Prágába vitték, de az itt alkalmazott 1500 V egyenáram mellett csak félgőzzel tudott üzemelni, majd Zsolnára került, de a nem kész vasúti pálya miatt végül Lengyelországban fejezte be futáspróbáit. Ez az első sorozat sikeresnek bizonyolt, mozdonyai 1980-as évekig működtek.
Kecskeméti vasútállomáson pihenő Laminátkák. Magyarországon is szinte bárhol találkozhatunk ezzel a típussal tehervonatok élén.
Kicsit ugrunk előre az időben, egészen 1966-ra, amikor már Plizeňben 25kV 50Hz váltakozó áramot használó mozdony készült, amit 230-as, S489.0, Škoda 47E típusként lehet megtalálni, de jobban ismert Laminátka néven. Ebből az első sorozatból összesen 110 mozdony legyártása történt meg. A mozdony váza és kerete acélból készült, de a külső gyártásához üvegszál erősítésű műanyagot használtak. A tervező, Otakar Diblík, a mai napig egyedi, azonnal felismerhető formát alkotott meg az anyag segítségével.
A tengelyeket összekötő rudak vezérlik, a vonatásról 4 motor gondoskodott, kerékpáronként egy-egy.
1968 és 70 között a formát megtartva, de a sebességet megnövelve és egyéb korszerűsítéseket is végrehajtva készült el a 240-es vagy korábbi jelzéssel az S499.0 sorozat 120 példányban, illetve S499.1 jelzéssel további 25 mozdony, amelyet 140 km/h órás sebességre terveztek, de üzemeltetésük során ezt az elvárást nem váltották be és vissza is építették 120-as sebességre.
91 52 044 064-1 ex-bolgár Plehács Szolnokon egy hosszú gabonavonat előtt
A csehszlovák vasutak számára az addig elkészült mozdonyok sem voltak elegendőek, ezért újabb univerzális mozdonyokra adott le rendelést a minisztérium. Ezeket a vonatokat 242 sorozatszámon vagy a IV. korszakban használ jelzés szerint S.499.02, Škoda 73E gyári típusként találjuk meg. A mozdonyokat 1975 és 1980 között gyártották, szerkesztési elveiben a Laminátkák folytatása.
A legnagyobb változást az üvegszál erősítésű burkolat elhagyása okozta, amelyre a költségek növekedését találtam csak indokként. Ami furcsává teszi az egészet, hogy a költségek csökkentése és a hiánygazdálkodás indokolta magának az üvegszál erősítésű műanyagnak is a használatát, de közben eltelt közel 10 év, a világ az 1973-ban kitört olajválságban szenvedett, így a körülmények akár jelentősen is megváltozhattak. A mozdonyok beceneve, a Plehács (Plechovka, Plecháč ) is erre a fémből készült, pléh külsőre utal.
Azonban a külső fém borítás tömege több, mint a műanyagé, így a Skoda mérnökeinek a mozdonyon szükséges volt fejlesztéseket végrehajtaniuk, hogy az össztömeg ne növekedjen. A hosszirányú erők átvitelét a forgóvázak és a vázkeret között rudakkal oldották meg, hasonlóan, ahogy az előd Laminátka esetében történt.
Ebből a sorozatból már csak összesen 86 készült a čSD részére, és ezzel le is zárult az első generációs mozdonyok gyártása. A mozdonyok technikai fejlettsége és felhasználási köre a magyar V43-as szili mozdonyéhoz hasonló.
Ami a mozdony kapcsán meglepő, hogy bár az utolsó mozdony átadása 1981. novemberében történt meg, kinézete az 1950-es évekbe készült Bobinát idézi. Bár épp a Plehács gyártása előtt készült pont ugyanilyen orral egyenáramú mozdony (6), okát nem találtam meg, hogy ide is ezt alkalmazták. A bolgár vasúthoz is számos ilyen gép került (43-as sorozatszámot kaptak), illetve 1975-től már egy korszerűbb, II. generációs változatot szállítottak az ehhez hasonló külsőbe (44-es sorozat). A 43-as sorozat néhány kisebb eltéréssel a cseh Laminátkának feleltethetőek meg. A Bolgár Államvasút néhány ilyen mozdonyt 2012-től eladott magánvasutak részére.
A Csehszlovák állam szétválását követően a mozdonyok a cseh államvasútnál maradtak (čD), 2014-től adtak el magasvasút társaságoknak, így kerülhettetek hazánkba is. (4)
Nem a TT-ben szokásos csomagolásban kapjuk a mozdonyt
A PIKO modell és az igazi mozdony
A vonat festése az általam elérhető fotók szerint megfelelő, (akkoriban kevés színes kép készült, utóbbi retró festése meg nem biztos, hogy tényleg az eredetit adják vissza) a színhatárok, tamponált feliratok élesek.
A mozdony eredeti hossza 16400 mm, ehhez a TT méretben az adatlapon szereplő 137 mm megfelelő. A cseh wikipédián megjelenő képpel (5) összevetve a modellt meglepő részletességet találunk. A mozdony orrán fentről lefelé halad a felső fényvető és a tető találkozásának lekerekítése valósághű, a kürtöt védő rácsok idézik az eredetit. A törzs és az orr összekapcsolása a tetőn egy szélesebb pánttal történt, ezt is megtalálható a modellen, ahogy a tető szélén futó vékony eresz is. Az első ablakok köré szerelt fémkeret megfelelően hangsúlyos. Az ablaktörlők helye a valóságban ebben a keretben van egy mélyedésben, ezt a modellen szintén felfedezhetjük. Az ablakok mellett a szellőzők kopoltyúit akár meg is tudjuk számolni és ezek után természetesen a visszapillantó tükör sem maradt le. Az ablak tisztítását segítő kapaszkodó külön elemként létszik.
Nem spóroltak a részletekkel
A két-két lámpa külön tamponozást kapott, ahogy a csatlakozódobozok is kiemelkednek. Az ütközőket tartalmazó mellgerendára felkerült a tolatást segítő kapaszkodó, illetve a másik oldalra a fékcső. További érdekesség, hogy a mozdony számát jelző tábla külön elemként létszik, és természetesen tamponozott feliratokat tartalmaz.
Az elektromos mozdonyok esetén a tetőkert kidolgozása különösen fontos. Mivel itt támpontom nincs, csak leírhatom, hogy a trepnik különálló alkatrésznek látszanak, az elektromos vezetékek meglehetősen vékonyak, felismerhetőek a szigetelőbábuk, az áramszedők felengedését és lehúzását segítő léghengerek, megtalálható a főmegszakító és a tetőkijárat is. Az áramszedő vékony fémszálból készült, óvatosan kipattintva nyúlik fel, és egy határozott mozdulat után pattan vissza.
A mozdony oldalán az ajtó a kilincs körül bemélyed. Az ajtó lévő ablak és a kilincs is külön tamponozást kapott. A valódihoz hasonlóan az ajtó mellett lévő kapaszkodó két oldalt, egy kisebb mélyedésben fut, ahogyan bemélyedést kapott a lépcső folytatása is. Hangsúlyos elem a légsűrítő, amit szintén megtalálunk, a kuplung ezen keresztül fut át. Az oldalfalat csak a léghűtés rácsa, illetve a felfüggesztés kinyúlásai törik meg. Bármennyire is úgy tűnnek az oldalán lévő táblák nem emelkednek ki, ez a tamponozás minőségét dicséri. A PIKO tervezői – akárcsak a H0 mozdony esetében – elrejtettek egy kisebb meglepetést, az oldalsó ablakokon benézve látszanak a géptér elemei.
Alulról megnézve a mozdonyt megtaláljuk a forgóvázakhoz vezető tengelyeket, amelyek az elfordulást nem befolyásolják. Mindkét forgóváz hajtott, egy-egy ellenoldani kerék kapott tapadógyűrűt. A mozdony tömege 178 gramm, ami megfelelő lehet (egy nagyobb TRAXX nyom 195 grammot).
Analóg üzemben irányváltó világítást kapunk csak, de digitálisan jóval több funkció érhető el.
Egy különleges próba: extrém helyzetben is tud haladni, nem akad fel sem a tengelyek sem a tartály miatt.
Adatlap
Gyártó: | PIKO |
Katalógus száma: | 47480 |
Korszak: | IV. |
Hossza (ütközők között): | 137 mm |
Tömege: | 178 gramm |
(1) https://iho.hu/hirek/hol-van-mar-az-a-nyar-150119
(2) https://telex.hu/eszkombajn/2022/11/03/nikola-tesla-thomas-edison-haboru-valtoaram-halalos-aramutes-topsy-elefant
(3) https://iho.hu/hirek/egy-eletmu-megkoronazasa
(4) https://iho.hu/hirek/cirkalo-szines-cerka-150909
(5) https://cs.wikipedia.org/wiki/Lokomotiva_242#/media/Soubor:Lokomotiva_242_v_Brně_(7).jpg
(6) https://cs.wikipedia.org/wiki/Lokomotiva_122
A németesen Lúdmilla, újabban Lúd – vagy még gyerekkoromban inkább Nagyszergej különleges helyet foglal el a mozdonyok között: megvolt modellként, de míg a Nohabot láttam, ezt soha. Okát, hogy miért nem jelent meg itthon, nem találtam meg egyértelműen. Abban a megtalált források biztosak, hogy a Magyar Államvasutak adott le rendelést ezekre a mozdonyokra, csak egyfelől azt olvastam, hogy a szovjet gyár nem akart vagy tudott szállítani csak az M62-es típusból egy másik forrás szerint a GANZ által fejlesztett M63-as dízelmozdony miatt mondták le Magyarországról a rendelést.
Aztán a magánvasút vállaltatok, majd a GYSEV révén itthon is megjelentek ezek a nagydízelek. A Roco 2025. évi újdonsága a GYSEV (Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt.) Cargo színekben pompázó Lúdmilla. A GYSEV csoport nem először használta ezeket a hattengelyes mozdonyokat, korábban 4 példányt béreltek, azonban a Cargo két dízelt meg is vásárolt.
Legutóbb az L.S. Models kiadásában megjelenő, nyugati igényekre figyelő, Görlitzben gyártott hálókocsit mutattam be, a mostani bejegyzésben viszont egy korábbi, még a szocialista piacokra készült verziót ismertetnék meg. A bemutatott modell még 2013-ban jelent meg, azonban a Tillig 2024-es őszi katalógusában is szerepel a modell, kisebb festési eltérésekkel.